Juliék ma a kisovival a Rajnához kirándultak. Nagyon bölcsen az óvonéni két "ballawagen"-nel (nagyon hasznos kis kézikocsi a megfáradt gyerekek, ill. cuccaik cipelésére) indult neki. Általában egyet hoz, ha a messzib játszótérre mennek és áltlában csak Juli ül benne (nem valami nagy büszkeség, hogy minden gyerek tud gyalogolni csak éppen ő nem, de mit csinaljunk?!), de most több minden miatt is szüsége volt rá: egyfelől vitte a grill-felszerelést (!!!), másfelől meg húzta hazafelé a hullafáradt kölyköket. A Rajna az ovitól kb. 1 km távolsára fekszik, ami felnőtteknek nem sok, de gyerekeknek azért egy jó kis séta. Ott aztán tüzet raktak, a gyerekek hordák rá a botokat, majd krumplit és kolbászt sütöttek. Hihetetlen élmény volt a gyerekek számára, de Rebeka is, saját elmondása szerint, nagyon élvezte.

Nagyon szerencsésnek érzem magunkat miatta (is), mert mindamellet, hogy nagyon kedves, nagy hangsúlyt fektet a művészeti nevelésre (eredetileg rajszakos általános iskolai tanár) és időnként bevállal olyan "hajmeresztő" kalandokat is mint  kirándulás a folyóhoz hét 2-3 évessel (jó, egy apuka is ment, mert egy szülőnek mindig ott kell maradnia segítségképpen). Nagyon jó volt látni, amikor délben jöttek a kipirult (ma van eddig a leghidegebb), "kecsupos" szájú, sültkolbász szagú, füstös kis manócskák hazafelé.   Be is iratkoztunk már a januári "szemeszterre" is, ami egészen nyárig tart majd. Már kíváncsian várom, hogy akkorra miket tartogat még!