ADVENT BONNBAN

Említettem, hogy mesélek még a bonni adventről is. Itt a csillogás-villogás már advent első hétvégéjén megkezdődött és mind a  mai napig tart. Van csiricsáré karácsonyi vásár a főtéren, bóvlis és kevésbé bóvlis árusítóhelyekkel, de forralatborosból és egyéb gasztronómia élményt nyújto sátorból is akad bőven. Érdekesség, hogy belebotlottam egy "Ungarische Spezialitet"-teket (Szegediner Goulasch-t, pl.), ill. egy kifejezetten lángost kínáló bodegába is. Nem kóstoltam egyiket sem, mint ahogy ezidáig a forraltbor is kimaradt, mert legtöbbször délelőtt járok arra (Borkáért menet) Julikával az oldalamon, és egyfelől hogy néz az ki, hogy  az anyuka ott poharazgat, másfelől meg még előttem az egész délután a gyerekekkel, ami azért jelentős visszatartó erővel bír. Na, de akad még jégpálya "Jungle bells"-el a hangosbemondóból, meg óriáskerék és ringlisspíl meg éneklő szarvasok a háztatőn - szóval vehetünk magunknak pénzért karácsonyi hangulatot. És a nép vesz és tolong. Hétköznap délelőtt még nem annyira mint hétvégén bármikor. És ez csak egy a környék számos karácsonyi vásárából, ami lehet bármilyen csillogós-villogós, mégiscsak a pénzlehúzásról szól. És bármennyire is tisztában vagyunk ezzel és bármennyire émelyítőnek is találjuk és bármennyire is viszolygunk tőle, hogy az Ünnep a vásárlásról szól, mégis ez is hozzátartozik most már a karácsonyi hangolódáshoz és ha lelkünk mélyére nézünk, talán még tetszik is a gyermeki énünknek ez a csiricsáré sokadalom. Főleg, hogy itt hó is van hozzá!

Node, ha valaki mást keres, az talál azért mást is. Múl hét végén, amikoris gyerekkori (ie. középiskolai) barátném járt nálunk vizitben, eljutottunk Siegburga, ami középkori hangulatú adventi vásáráról híres. Minden nap 11-kor hivatalosan is megnyílik a vásár kapuja és este 8-kor bezárul. Közte pedig valóságos középkori forgatag várja a népet. Az árusok is korhű viseletbe vannak öltözve, s aki jól ért németül, az azt is érti, hogy esetenként a nyelvezetük is korhű.

Kínálnak az orrunk előtt,  kemencében sült cipókat, sajtot, csingilingi hangszereket, cserepet... miegymást. Ott is van körhinta a gyerekeknek, de a játékok rajta fából készültek és nem gép hajtja, hanem erős kezű, vállakozo szellemű apukák. Juli persze felült, így Rudit is kapacitálták, de szerencséjére addig vacilált, mig "betelt a pozíció". 

De figyelhettük, amint egy kovácsmester éppen egy vas-koronán dolgozott, vagy egy esztergályos kézi erővel eszergált. Emellett akadt szerencsejáték is az arra vállakozóknak: meg kellet tippelni, hogy az egér melyik faházba fut be. Ha eltaláltad, nyerhettél akár egy fakanalat is!  És persze fellépett egy vándorkomédiás lélegzetelállító (na, jó ez túlzás, de mindenképpen szórakoztató) zsonglőr számával. Aztán török turbánosok kínálták az "ezeregyéjszaka minden kincsét"  és a füvesemberek minden nyavalyát gyógyító teákat és gyógyfüveket hoztak a vásárba. Nagyon izgalmas volt!

És ez is egy karácsonyi vásár. Persze ez is pénzlehúzó, nyílván, hisz ez a dolga, de se nem piros, se nem arany, és mégis valahogy ezerszer nagyobb lelke van mint a többinek itt összesen. Szép... Ajánlom mindenkinek, aki adventben egyszer errefelé jár.