ITT A FARSANG...

Észak-Rajna Westfaliában tombol a farsangi szezon! Vagyis még csak az előkészületek, de azok nagyon. Idén március 3-ra esik a karnevál napja, amikor is az iskolák, óvódák zárva lesznek és a munkahelyeken is külön, már előre, felhívták a dolgozók figyelmét, hogy azért ez a nap munkanap, sőt a másnap is az, tehát mindenki ezt szemelőtt tartva szórakozzon csak. Lesznek a városrészenként külön is, de nagy bonni felvonulás is. Ilyenkor a felvonulók édességeket dobálnak a nézelődő tömegbe, ami még a felnőttekből is előcsalogatja a vadászösztönt nemhogy a gyerekekből. Érdemes tehát szatyrokkal felszerelkezve nekivágni. Juli óvónénije azt mondja, gyerekekkel érdemesebb valamelyik kisebb felvonulásra menni, mert kisebb a tömeg, kisebb a zaj és többet is látnak. Tavaly ilyenkor még nem voltunk itt, így csak elmesélések alapján tudunk készülni, de azt már így is látjuk, hogy itt beleadnak apait anyait. Szinte minden üzletben árusítanak ilyen-olyan jelmezt, kiegészítőt, kelléket, de vannak kifejezetten Karneval Shop-ok is, ahol aztán míg a szem ellát, jelmezek, bolondériák a polcokon, akasztókon, mindenütt. Mivel eddig csak Borkának volt konkrét ötlete, hogy ő minek is öltözik (erdei tündér, amihez konkrét öteletei is vannak. Ezeket lerajzolta, nekem "csak" meg kell őket valósítanom) és Juli is habozott a kalóz, ill. cica között,  így tegnap délután felkerekedtünk és megnéztünk egy ilyen üzletet, hogy ihletet merítsünk. Mármint Rudi és én. Mivel aznap és azt ezt követő héten is nagyjából, aki teheti (és akar, de itt a legtöbben akarnak) dogozni, bevásárolni, ügyet intézni is jelmezben járnak az emberek. Hát ez a kép fogadott:

Két szinten, ameddig a szem ellát ruhák, kalapok, tündérszárnyak, koronák... a farsang elengedethetetlen kellékei. Ehhez üvöltő mulatós zene társult, így az első pillanatban egy kissé lebénultunk, majd belevetettük magunkat a forgatagba. Eleinte csak én próbálgattam, de aztán mindegyőnk belejött. Mindig is szerettem volna királynőnek érezni magam öltözni, hát most, még ha pár percre is, de sikerült. Bár a próbafülke szűkösségében, a gyerekekkel a szoknyámon, nem tudtam igazán kiteljesedni, de azért az élmény megvolt.

Nagyon sokat nevettünk, főleg mikor megláttunk Rudit így: 

Aztán a lányok is kedvet kaptak, de róluk csak ez a kettő kutyaorros kép készült, pedig Borkának kifejezetten jól állt egyik-másik kalap (mivel itt a fejtetű relative gyakori, így este egy hajmosással koronáztuk meg a napot)

Nem árulom el, hogy mi mellett is döntöttünk (tehát nem a 150 Euros királynő-ruha mellett), majd úgyis írok magáról a Karneválról is és akkor kiderül, de szerintem nem fogunk kilógni a sorból.