A minap Frau Sand, az óvonéni azzal fogadott, hogy végre hallotta a "Bobálát" beszélni!!! Igaz, hogy magyarul, volt, de legalább BESZÉLT! Mert hát elkezdődött itt is... A különbség a tavalyi évhez képes annyi, és ez nem kevés, hogy ezúttal Juli is megy már (említettem már, hogy repül az idő?), így kölcsönösen erősítik egymást. Julinak is jobb ha ott van Borka, aki fogja a kezét ha kell (szó szerint és átvitt értelemben is) és hát Borkának sem mindegy, hogy egyedül kell-e helyt állnia, amíg alkamasint Juli meg itthon van velem (és matatja a cuccait). Eddig három napot mentek, azt is "takarékon", mivel eddig csak ügyelet volt, kb. 6-8 gyerekkel. Az igazi roham, ma kezdődik.
Amennyire tudom, egyelőre csak együtt játszottak, de Julinak már "jött ki német szó a száján": több alkalommal mondta, hogy "ja". Borka továbbra is kivár... Van egy új óvonéni, Frau Kuntz, akit viszont elkezdett magyarul tanítani: Frau K. mondott német szavakat egymás után és Borka pedig mondta neki magyarul. Reméljük hamar belejön és akkor nem lesz gond. Mármint az óvonő a magyarba...
Borkát is teljesen új oldaláról ismerhetik meg: látják, hogy beszél, hogyan kommunikál és játszik, amikor "hazai pályán mozog". Azért ez fontos lehet a pedagógusok számára is, mert talán egy kicsit hagyja magát jobban megismerni még ha egyelőre továbbra is megtartja a három lépés távolságot a többiekkel. Aztán még az is lehet, hogy Juli bevonja az "életbe" és oldódik a drukk. Őmiatt nem izgulok. Talán, mert második gyerek, talán mert bevállalósabb. Ő ha jól akarja magát érezni, akkor nem körülményeskedik annyit. Ha ő is mehetne jövőre Borkával iskolába, egy percig sem izgulnék...
Összességéban, eddig nagyon jók a benyomások: reggel felkelnek, szívesen mennek, valószínűleg ott is jól szórakoznak és jókedvűen jönnek haza. ez nagyon megnyugtató számunkra és örülünk, hogy nem a tavalyi gyomorgörccsel indulunk neki minden új ovis napnak. Reméljük, hogy ez a lendület ki is tart karácsonyig vagy még tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése