Mivel itt lakunk a német Nyírség kellős közepén (na jó, nem), így a város körül számos almáskert található. Van közöttük bio, demeter és "normális", csak győzzünk válogatni. Ami viszont közös bennük, hogy az évnek e almatermő szakában mind szerveznek "Apfelfest"-tel összekötött "szeddmagad" akciókat. Valószínűleg a boltban kapható német alma is innen származik (az Aldis biztosan), de hát a magunk szedte gyümülcsnél finomabb nincs, így persze mi is mentünk. Meg fontosnak is tartjuk, hogy a gyerekek ne gondolják azt, hogy alma zacskóban terem a boltba. (Talán eddig sem gondolták persze...). No és hát a németes gondosság! Kistraktor vontatta platón kocsiztunk ki a földekre, miután már kostóltunk, préseltünk, hámoztunk almát és a gyerekek festettek kis alma-mintás szatyrokat. Ott talicskába szedtük a gyümölcsöt, majd mérés-fizetés után szintén a fent említett kistraktor tett ki a parkolónál, hogy nehogy cipekedni kelljen az autóig, majd kényelmesen vissza a gazdaságba, ahol almás sütivel koronázhattuk meg a napot. Gondoltátok volna, hogy minimum ennyi féle alma létezik?:
Eddig nekem az alma, alma volt. Na jó, tudtam, hogy van Jonatán meg Gála, meg piros meg zöld, de hogy ennyi féle és tényleg mindnek különböző a zamata, illata! Mint egy borkostoló! Itt tányérról tányérra járva lehetett kóstolgatni és kiválasztani, hogy később melyiket is akarjuk a fáról szüretelni. Még ananász ízű alma is va, ami nem csak amolyan "borkostolós" íz-saccolás ("Hmmm, egy kicsit diós ott hátul, aztán őszibarackos elöl..." Ezeket én általában nem érzem a boroknál), hanem tényleg a laikus is érezhette. Szuper!
Szóval szedtük, ettük, hazahoztuk, még ettük, aztán el is fogyott már. Október közepéig lehet még szedni, szerintem teszünk még egy újabb kört.
És ha már itt volt a sok alma, hát sütöttünk is. Persze almásat. Ilyet:
Ez egy francia almatorta. Nem a fejre állított "Taten", egy másik. Leírom a receptjét, bár hozzá kell tennem, hogy elég nagyvonalú. Egy könyvből írtam ki magamnak még régen, de nem tudom, hol járt az eszem mindeközben, mert a hozzávalók és a recept leírása között információs hézagok vannak (meg amúgy is körtével van eredetileg...). Végül is így hoztam össze, és nagyon finom lett!
A tésztához:
20 dkg liszt
12,5 dkg vaj
egy nagy csipet só
kevés víz
Ezt összegyúrjuk és fél órára hűtőbe tesszük. Kivéve egy kivajazott tortaformába simogatjuk, megszúrkáljuk és 230 C-n vakra sütjük, míg a széle egy kis színt nem kap (ie. sütőpapírral lefedjük, kaviccsal, babbal, borsóval... akármivel lefogjuk, hogy lenyomja a tésztát). Ha kész, levesszük a papírt és kb. 3-4 percig még sütjük. Kivesszük. A hőfokot visszavesszük 180 C-ra.
Feltét:
morzsa (kimaradt)
3 közepes alma
2 dl tejszín
2 tojás
60 dkg cukor (ez nem szerepelt a hozzávalók között csak recept leírásában, így ez csak olyan sacc)
1 vaníliás cukor
A morzsát a kész tésztára szórjuk (ha nem felejtjük el), majd rátesszük a felvágott almákat. Megszórjuk a vaníliás cukorral. Betesszük a sütőbe és addig sütjük, míg a cukor kissé karamellizálódni nem kezd.
Addig összekeverjük a tejszínt, a tojásokat és a cukrot. Ráöntjük az almákra és kb. 30 percig sütjük még.
Mivel szinte egy ültőhelyünkben megettük az egészet, így aztán készítettem egy "szívbarátabb" verziót is. A tészta maradt, az öntet változott. A tejszín és a tojás felére csökkent, a vaníliás cukor kimaradt (a morzsa is) és cukor helyett mézet használtam. Ugyanolyan finom lett! Jó étvágyat és szép őszt mindenkinek!!
(Ui. Köszönöm a bátorító szavakat! Igazán jól estek egytől egyig.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése