"És bizony az élet mindig máshol van, mindig elképzeljük szépnek, tisztának, selyemfényűnek, tartóshullámúnak és hopsszantartó frisseségűnek, mint egy reklámban. Miközben csörtetünk a gyerekeink leette zakóban, lihegve telefonálunk, átizzadjuk az életünket és minden este csatalóként roskadunk le. Élni, az más dolog, valami súlytalan, könnyed, teljes, érett gyönyörűség."
-Lackfi János-
Biztosan azért fogtak meg ezek a sorok, mert mióta visszajöttünk, szinte el sem hagytam a lakást. Egy hete vákumba kerültem. Se Magyarországon nem voltam, se Németországban. Valahol a kettő között, pontosan itt, a négy fal között. És ezalatt az idő alatt szinte csak gyógyszert adagoltam, kirakóztam, Mirr Murrt néztem és horgoltam. És közben arról álmodoztam, hogy milyen jó lenne a 611es busszal nekiindulni a városnak a szürke, ködös időben és elhozni a lányokat az oviból és közben megállni az "ingyenszekrénynél" megnézni, hogy tettek -e be valami izgalmas könyvet, de előtte még beugrani vásárolni és cipelni a szatyrot meg a Julit egyszerre... szóval "csak úgy" élni egy kicsit. Csak mint máskor... Nem vágytam én már se a tartóshullámra se a hosszantartó frisseségre, csak már hadd tehessem ki a lábam az erkélyen túlra.
2 megjegyzés:
Jobbulást nektek.
T. H. Eszter
Szia Eszter! Köszönjük, már mindenki jól van. Örülök, hogy olvasol :)Puszi
Megjegyzés küldése