... vagy különlegesen nagyon jó voltam, vagy a Jézuska járt különösen nagyra nyitott fülekkel, de szinte minden kívánságom teljesült! Többek között megérkezett hozzám az itt látható almahámozó- magozó-szeletelő szerkezet is, ami után azóta áhítoztam, hogy egy magazinban megláttam, nagyjából mindjárt a kiköltözésünk után. Aztán csak sóhajtoztam, hogy milyen jó is lenne, nekünk egy ilyen a húsdarálóra kísértetiesen hasonlító "izé", de sokáig úgy látszott mégsem elég hangosan.... 'Mígnemaztán' az almaszüreten, amiről korábban már írtam, Rudi is láthatta a saját szemeivel, hogy nem is akkora hülyeség ez, mint elsőre gondolná az ember, aztán szépen elrendezte a dolgot a Jézuskával. Persze voltak fenntartásai, hogy majd csak két hétig hámozom-magozom vele az almát, aztán kész, mehet a többi haszontalan háztartási gép mellé (bár nekünk csak egy kukoricapattogtató porosodik a kamrában már évek óta, az is otthon - és ez sem az én hozományom, tegyük hozzá), de azt hiszem, örömmel látja, hogy minden nap használom.
Szóval, az egész sötétzöldre festett masszív vas. Van súlya, nem kicsi (ezért a Jézuska inkább úgy döntött, hogy majd ide csempészi a konyhába, nem feszegeti a repülőn meghatározott súlyhatárt...) Egy tüskére húzzuk fel az almát, ami aztán egy kar segítségével tekerünk-forgatunk. Ekkor az egy éles pengével érintkezve "meghámozódik", majd ugyanekkor egy másik kés feldarabolja és még valahogy, szintén ezzel egyidőben a csumájától is megválik. A műszaki dolgok kifigyelése abszolút nem az asztalom, így nem is tudom pontosan átadni, hogy mikor, mi és hogyan történik, a lényeg, hogy egy pár tekerő mozdulat után gyönyörű, egyenletes almakarikákat kapunk. Valahogy így:
Szerintem bámultatos! Én a telefon mellett még a morzsaporszívót találom a 20. század legnagyobb vívmányainak, de azért ez sem kerül túl hátra a listámon....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése