Úgy tűnik, a szép időre a világnak ezen a táján még mindig várni kell, de most már beletörődtünk(??) a megváltoztathatatlanba és tegnap újból felkerekedtünk. Ezúttal Essen-ben jártunk, rokonlátogatóban. 

Igaziból a várost nem is láttuk, csak amíg az utcákon ide-oda kavarogtunk (pedig ezúttal navigátoros kölcsönautóval voltunk, de azért teljesen ez sem kímélt meg minket az eltévedéstől...Na, ezért kár nekünk a high-tech!), addig kaphattunk róla egy benyomást. Vagyis én, aki tudtam tájra figyelni és nem az utat kellett lesnem. A gyerekeket nem érdekelte... 

Én úgy képzeltem, előzetes földrajzi tanulmányaim alapján, hogy a Ruhr vidék az valami bűn ronda: csupa kémény meg füst meg szén megy uszály. Nos, amit láttam belőle, egyáltalán nem ilyen volt, sőt (bár a belvárosban nem jártunk és az ipari zónában sem)!! Itt is, mint mindehol, vannak ilyen és olyan negyedek: középosztálybeli kedves kis házakkal, elegánsabb nagyobbacska épületekkel, bevándorlós...stb. No és egy akkora park a városon belül, hogy bejárni is lehetetlenség! (www.gruga.de) Na, itt sétáltunk az időnk nagyobbik részében. Ha éppen esett, behúzódtunk valami fedél alá, ha meg éppen hétágra sütött  a nap, akkor napszemüveget tettünk. Igazi, hisztis áprilisi idő van már napok óta. Igaz, a fák és bokrok még nem virágoznak (még egy ok, hogy újból ellátogassunk), de azért így is lenyűgöző volt: játszóterek, állatsimogató (Julikát ezzel meg is vették...), kisvasút, egy Hundertwasser épület...stb., minden ami az ember (gyerekének) kell.

"Itt biztosan a Király lakik!"