ÉSZAKI FÉNYEK

Nem olyan mint "Tesz-vesz város"?

Északon jártam. Olyan északon, hogy már szinte le sem ment a Nap. Szeretett városomban, Koppenhágában, töltöttem az elmúlt hétvégét szeretett -magyar- barátnőimmel.

Az egész ott kezdődött, hogy még a múlt század legvégén egy nyarat Dániában tölthettem egy nemzetközi nyári egyetem résztvevőjeként. És akkor szerettem bele nem csak ebbe a városba, de az északi országokba, a kedves népekbe (bár tudom most már, hogy a kedvesség nem feltétlen jelent szívélyessét is), az egészséges szél csípte arcokba (bár azt is tudom már, hogy ennek az az ára, hogy a szél állandóan fújjon és állandóan csípjen), az északi minimalista lakberendezésbe. Megszerettem akkor 16 éve és azóta is szeretem. És most 16 év után visszamentem a lányokkal, akiket ott ismertem meg (no ez nem teljesen igaz, mert egyikőjük már otthon is a barátném volt) és akikkel az "országos barátságunk" ott kezdődött el. Az elmúlt 10 év fészerakása aztán nem sok időt engedett az ilyen "nagyúri" kilengésekre, de most mindent bepótoltunk. Ők Budapestről érkeztek a 36 fokos kánikulából, én Düsseldorfból a 16 fokból. Nekik kicsit mellbevágóbb volt, hogy a téliesebb ruháikat kellett bepakolniuk a hőségben, mint nekem, akinek ezúttal sem volt szüksége sem bikinire, sem naptejre. Szerencsére az idő kegyes lett hozzánk így nyugodtan, esőmentesen róhattunk az ismert utcákat, az ismerős helyeket.

Koppenhága még mindig kedves a szívünknek és még mindig olyan szépnek lájuk mint akkoriban, csak talán most már azokat a részletek is észrevettük, amik felett huszonpárévesen átsiklottunk. Most már élveztük a napsütést, a finom falatokat, a nyugalmas szemlélődést egy sétahajó fedélzetéről. Akkoriban a napsütést természetesnek vettük (pedig ott már akkor sem volt az), a finom falatok inkább az evés élettani funkcióját töltötték be, mint a kulináris élvezetekét és leülni, na azt nem lehetett. Egy nyári egyetem, ahol a világ 24 országából gyűlik össze a a fiatalság, hát az mindenről szólt csak nem a nyugodt szemlélődésről... Hálás vagyok a Sorsnak, hogy ilyen élményben lehetett akkoriban részem (és biztosan buzdítani fogom a  saját gyerekeimet majd ha adódik egy ilyen lehetőség az életükben, hogy menjenek, lássanak) és hálás vagyok neki, hogy most újból visszatérhettem és azokkal akikkel akkoriban is. 16 év emléke még mindig olyan elevenen él bennem, mintha tegnap történt volna és most ezeket az emlékeket ismét köthettem azokhoz a helyekhez ahol megestek velem. Nyilván egy este, egy egész nap és egy délelőtt nem elég, hogy mindent bejárjunk, amire akkoriban 3 hónapunk volt, de azért amit kellett, most is láttunk: az egyetem épületét, a kikötőt, a tengert, a helyes is boltokat, a kedves kis pékségeket...stb. mindent láttunk újból "földön, vízen, levegőben". Szép volt, kerek volt, igaz volt.

Kikötő 22 óra

Na? Ki látja a kék és a zöld galambot?

Íme azok a bizonyos részletek...

Ajtómánia

Dán idill

 

(És kóstoltam 1. fahéjas "csigát mint dán "nevezetességet", 2. rebarbarás- és 3. áfonyás muffint, mint szezonális étket - csak hogy ezirányú fogadalmaimmal is haladjak: