A 2. film, amire a "fogadalmi" választásom esett egy kanadai-indiai produkció 2007-ből: "Amal"
Mese az anyagi gazdagságról-lelki szegénységről, ill. az anyagi értelemben vett szegénységről, de lelki gazdagságról. Ugyanakkor a mai Indiáról annak képeivel, színeivel, a szélsőségeivel, a mindenféle értelemben vett gazdagságáról és a szegénységéről. Szerintem mióta a világ, világ rengeteg irodalmi mű és manapság rengeteg film járja körül ezt a témát, mivel az emberek és az élet már csak ilyenek: sokakat rossz felé visz a pénz és sokakat a jó úton tart a pénztelenség. Így van ez mindenütt a világban. Még Indiában is...
Nem vagyok egy India fanatikus, nem is leszek, és ezután a film után sem gondolom, hogy valaha is elszeretnék jutni a világnak eme kusza szegletébe, de mióta személyesen ismerek indiai embereket, azóta egyre jobban érdekel, hogy ők milyen világból is érkeztek ide. Gondolom, hogy az ENSZ alkalmazott felsőszomszéd, ill.a még feljebb lakó doktornő nem abból a riksa-sofőr képviselte milliőből indult, mint Amal a filmben, de talán az alagsorban lakó és egy -gazdag- amerikai családnál szolgáló bombey-i lány igen. Most ha rájuk nézek, egy kicsit jobban mögéjük tudok látni. Értem már, hogy miért furcsa nekik, hogy Indiához képest itt üresek az utcák és miért kell kiabálva beszélniük még itt is (ezt szokták meg otthon, ahol ha érvényesülni akarnak abban a tömegben, egyszerűen muszáj). Arra nem derült fény, miért is kell éjszaka főzniük...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése