Engem a vidéki környezet és az "egyszervolt" életek díszletei között tett kirándulás, legyen az itt vagy bárhol, minidig kisimít és feltölt. Nem tudom, mi az oka, de valahogy úgy érzem, ott otthon vagyok. Ezért aztán bármikor szívesen is megyek. Talán a természet közelsége, talán, hogy érezni, hogy itt az embernek még köze volt a dolgokhoz és nem csak egy műanyag élet részeseiként élték a mindennapokat. Nem tudom... De én könnyedén el tudnám magamat képzelni valahol a Balatonfelvidéken egy csinos kis portán, veteménnyel és virágoskerttel, ahol ülnék a diófa alatt és csak hallgatnám a madarakat, figyelném a természet változását körülöttem, sütnék, főznék, befőznék, kötögetnék... Persze ez egy nagyban romanticizált kép, mert tudom, hogy ott sem (és pont "ott" nem) fenékig tejfel az élet, de azért sóvárogni utána csak lehet, nem? Szívesen nézegetek olyan oldalakat mint ez és ilyenkor mindig fáj egy kicsit a szívem (ilyenkor mindig arra gondolok, hogy jó, de tavasszal már éppen ebből volt itt elég, hogy "csak" sütök, főzök, kötögetek. Borka meg is fogalmazta akkoriban: "Anya egy csinos háziasszony!" - és nem is éreztem többnek másnak magamat).
Szóval vidéken jó nekem. Itt meg annyi az autópálya, hogy a vidéket nem is látja az ember. Külön program, hogy kicsit kijussunk a betonból (bár még igazán nem panaszkodhatok ott, ahol a város 60 %-a zöldterület). Szerencsére adódik itt jópár skanzen a környéken, ahol szinte minden hétvégére jut valami vendégcsalogató program. Mert azért az mindjárt másképp hangzik, ha azt mondom a gyerekeknek, hogy "gyertek elmegyünk egy vásári forgatagba", mint hogy "gyertek elmegyünk és régi házak között sétálunk egy jó nagyot", nem? Mert a vásári forgatag, vásárfiával is jár ám! Szép fonal, szép ez szép az... Hát ilyenben jártunk nemrégiben:
És hogy mi volt a vásárfia? Hát Borkának mézeskalács szív, tudjátok az a színes csiricsáré mintás, amit aztán az osztálytársakkal be lehet puszilni a napköziben. Juli pedig mit választott? Egy VIRÁGHAGYMÁT!!! Mert "szép piros tulipán lesz belőle". Úgy meghatódtam! Mert választhatott volna egy 200. Schleich állatot is a pénztárnál, de nem: ő kinézte a hagymát és kész. Fel is cicomázta a kis zacskóját virágokkal, bogyókkal, hogy "addig is szép legyen, míg elültetjük" Na, ilyenkor azt gondolom, hogy teljesen rendben van ez a gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése