REND A LELKE...

Úgynevezett "Putztag" volt az iskolában. Ezt a mi hajdani  "kommunista szombatjainkhoz" tudnám hasonlitani, amikor is a szüleink a szombatjukat feláldozva "vidáman" és "lelkesen" renováltak, festettek, betonoztak az iskolában. Ennek is, bár a neve takarítást sugall, a célja a tavaszi-nyári károk, javítanivalók helyrehozása volt (bár volt aki egy komplett mászófalat épített). Kétszer van egy évben, ősszel és tavasszal. Az elvégezendő feladatok listája a faliújságon, amire mindenki kedve és adottságai szerint feliratkozhat, pontosan megadva, hogy hánytól hányig tud dolgozni (Németország?).

Mi kerti munkát vállaltunk, kihasználva,  hogy tulajdonképpen mindegyőnknek hiányzik a kert. Julika, a természet gyermeke, imád ültetni, betakarítani, leszedni, gyűjteni, Borka is folyamatosan egy kiskert után áhítozik és én magam is szeretnék egy kis virágos, paradicsomos kertecskét. (Rudi még bírja kapirgálás nélkül). Itt azzal "főzünk" ami van: erkély és erkélyládák. Ezúttal egy teljes láda petrezselyemmel, egy árvácskákkal és egy Juli véletlenszerű ültetéseivel: 1 tulipán hagyma (talán) + egy-két almamag. Hát ők vagy kinőnek vagy nem, de a lelkesedését nem akartam letörni. És van egy kis bokor teának való citromfüvünk. Ennyi. De azért ki lehet menni ültetgetni, öntözni, szeretgetni őket. Idebent pedig ültettünk babot a klasszikus vattán csíráztatott módszerrel (azért a környezetismereti órák sem voltak hiába) és már egy igazán életrevaló ki is bújt a földből. (Juli minden nap beszélget "hozzájuk", talán azért ...) Levest ígértem a gyerekeknek, de addig még hosszú az út.

Az iskolai kerti munkák kiosztásánál nem kicsit frusztráltam magamat, mivel az instrukciókból egyetlen szót sem sikerült elcsípnem, főleg, hogy már azt  gondoltam, hogy az utóbbi időben egészen jól alakul ez a német. Úgy látszik csak a a konyhanyelv, a kerti- még nem (mentségemre legyen mondva, hogy a  gazolást "nemtúlszépen" úgy fejezik ki, hogy "unkraut jäten", ami azért nem tartozik a 100 alapszóhoz...) . De megkértem az osztályunkból egy anyukát, hogy a lehető legegyszerűbben és leglassabban foglalja össze a tudnivalókat. Aztán megkértem mégegyszer, hogy tegye meg angolul is... Akkor tudtam meg, hogy végül is lehet csupán gazolni is nem kell mindenkinek sövényt raknia és fát vágnia. Így ennél maradtam. A lányok segítettek, jól szórakoztunk. Az iskolakert nagyon szép: vadregényes, nagy fákkal, bokrokkal, veteményessel, kis tóval, tűzrakóval, fóliasátorral. A kerti munka a tananyag része már harmadik osztálytól. Nyolcadikra odáig jutnak, hogy mindenkinek saját ágyása van, zöldségekkel virágokkal, fűszernövényekkel. Szerintem szuper!

Gazolgattunk, Rudi fát vágott, meg kavicsot lapátolt, aztán egyszer csak megérkezett a "catering": szendvicsek és kávé (Németország?), amikor is mindenki kaszát-kapát eldobva hátrahagyta a munkát. Be kell valljam ez megtörte egy kicsit a lendüleletet és az "előétel" elfogyasztása után az emberek nagy része átfárad az étterembe, ahol kezdték az ebédet is felszolgálni (és a kávét és a sütit - Németország?).

Ezen a jólszervezettségen még két év után is újra és újra elcsodálkozom. Mert amikor jelentkeztünk a Putztag-ra, egyuttal meg kellet jelölni, hogy az ebédkészítésnél, a gyerekfelügyeletnél vagy a konkrét munkáknál fogunk e segíteni. Mert mindennek volt gazdája: a gyerekek nem kallódtak felügyelet nélkül és az éhes tömeg még meleg ételhez is jutott. Úgy tűnt, mint a legtöbbször, hogy oké, hogy feláldozod a szombatodat, de azért ez is "Spaß" vagyis egy jó mulatság kell, hogy legyen. Egy kicsit prücskörészel, látják hogy ott voltál, de az idő egy jelentős hányadát az evés, a kávézás és közben a kellemes beszélgetés teszi ki. Mi is ehhez tartottuk magunkat... Ha már egyszer ez a szokás?!

(És a végére egy kis terészetismeret: Még tavasszal találtunk az erdőben kicsírázott gesztenyéket, amiket aztán itthon egy cserépbe dugtunk. Láss csodát, pár hát után kihajtottak...

... és így lett nekünk 5 gesztenyefánk itt, az erkélyen. Már hármon sikerült túladnunk kerttel rendelkező ismerőseink között, még kettő van "készleten". Most kb. 25 cm magasak és igaz, mostanra már őszies arcukat mutatják, de így is meglehetősen csinosak. Aki szeretne egy hamisítatlan sieben gebirge-i gesztenyefát magának, az kérem jelezze. Különben gerilla-kertészeti módszerekkel elültetjük őket itt a Parkban... )