NAHÁT...

...két nap alatt kettő nagyon jó dolog is történt velem a blog kapcsán:

1. a hétvégén kaptam egy e-mailt egy számomra ismeretlen olvasótól. Már kirázott a hideg, hiszen még soha nem kaptam számomra ismeretlen emberektől a blog kapcsán levelet. Azt sem tudtam, hogy számomra ismeretlen emberek is olvassák a blogot, sőt még tetszik is amiket és ahogy írogatok! Aztán kiderült, hogy tavasz óta ők is itt élnek ahol és hogy ők is két kislánnyal vágtak bele a Nagy Kalandba. Véletlenül bukkantak rám, amikor a "magyar ovi" után kutakodtak a neten. És annyira megörültek, hogy akad valaki, aki ugyanazon cipőben jár, aki ugyanazokon megy keresztül mint ők és ennek hangot is ad, hogy két nap alatt átolvasták két év összes bejegyzését. Aztán bátorkodtak felvenni emilben velem a kapcsolatot és ma délután már találkozunk is! 

A történetnek van egy másik szála is, ami viszont Rudihoz kötődik: még télen megkereste Bp-ről egy volt kollégája, hogy tavasszal költöznek ők is ki és egy-két dologban kérdezte a véleményét. Aztán telt az idő, itt volt már április, aztán május, aztán június és ők nem jelentkeztek, hogy megérkeztek volna. Még csodálkoztunk is, hogy vajon hová lettek, de aztán arra jutottunk, hogy biztosan gördülékenyen megy minden, nincs szükség tanácsra, segítségre. Ez csak jó. Mármint hogy ügyesen boldogulnak. Aztán, hogy visszakapcsolódjak az ÉN szálamhoz, ahogy olvasgatják a blogot, lassan rájönnek, hogy nem is vagyunk teljesen ismeretlenek, hiszen ők "az a " frissen kikerült család, mi pedig, az, akik kvázi várjuk őket!!!!

2. körülbelül tavasszal pedig én is rábukkantam egy Németországban íródott magyar blogra, aminek én is nagyon megörültem, mert olyan jó volt látni, hogy "akad valaki, aki ugyanazon cipőben jár, aki ugyanazokon megy keresztül mint mi és ennek hangot is ad", hogy két nap alatt én is átolvastam jópár év összes bejegyzését. Aztán bátorkodtam felvenni a szerzőjével a kapcsolatot, hogy mindezt neki is elmeséljem. Azt nem vertem nagy dobra, hogy én is írok blogot... Az számára csak most derült ki, amikor tegnap hagytam egy félmondatos megjegyzést nála és válaszolt rá. És nem csak hogy válaszolt, de elismerően írt a blogomról! Nézzetek be hozzá is, mert nagyon is érdemes: www.prodanmarta.blogspot.com

Jaj, ezek tudják ám az ember lelkét simogatni itt idegenben!! Ahol az elismerés, a visszajelzés, az érdeklődés ritka mint a fehér holló... Na jó, ez elég tragikusan hangzik... Azért nem ilyen drámai a helyzet, de tény hogy mivel szűk körben mozog az ember, kevés a szoros barátság, ezért minden jó szó duplán jól tud esni.