MA...

... volt a szünet utáni első német órám. A tanárnénim, az "életművésznő", régi szokáshoz híven ma sem engedett különösebben szóhoz jutni (komolyan, nem tudom miért járok hozzá?!) és elmesélt egy érdekeset. Tulajdonképpen sokszor mesél érdekeset (talán emiatt járok még hozzá). Azt hiszem, társalkodónőnek tart engem is meg a többi tanítványát is. Lassan már ő fizet...

Szóval, ma a nyáron összeszedett gerincsérve volt a fő téma (nem, nem értettem a szót, de lerajzolta, ebből jöttem rá...), ami hirtelen érte utol a spanyolországi nyaralójában, ahol a szüneteket tölti (ahem). Egy reggel már nem tudott kiegyenesedni. De nem ez az érdekes része a történteknek, hanem, hogy onnan felhívta a német háziorvosát, aki ELFAXOLTA a szükséges receptet a 200 lakosú kis falu polgármesteri hivatalába (ahol az egyetlen faxgép található), amivel aztán a néni elment a patikába és probléma nélkül kiváltotta a gyógyszert!! Egy faxolt papír elég volt hozzá!! 

Én csak azt nem értem ha ez is Európa,  meg Spanyolország is és még Magyarország is, akkor nekünk miért kell itt is és otthon is elmenni a gyerekekkel az éves státusz vizsgálatra, amikor is ráadásul ugyanazokat a vizsgálatokat végzik el (talán egy egységes nemzetközi protokollt követve)?  Miért nem elég az otthoni doktornéninek, hogy az itteni le- és megéri, hogy megnézik, van-e lúdtalpa, tud-e féllábon ugrálni, jól hall-e lát-e. Miért lenne eltérés ha egyszer ugyanaz a gyerek és ugyanaz a vizsgálat egy hónap különbséggel?!! A magyarázat rá, hogy itt azért kell elmenni, mert itt vagyunk betegbiztosítva és otthon azt a választ kapom a miértekre, hogy mert mivel ott születtek/éltek az OEP ott is kéri ezeket a vizsgálatokat (különben a háziorvos büntet, hogy nem végzi el a szükséges éves vizsgálatokat). De ez pénzbe kerül az OEP-nek is meg az itteni betegbiztosítónak is, nem? Nem lenne mindenkinek egyszerűbb és olcsóbb egymás eredményeit csak átfaxolni, vagy esetleg elküldeni? Mondjuk ott, ahol a gyerek állandó lakcíme van? A mi esetünkben jelenleg itt. Így nem kellene a nyári szünetben még ezzel is foglalkozni, főleg úgy, hogy a kettőből egy csak hosszas rábeszélésre hajlandó még a mérlegre is ráállni...