NÁLATOK...

... járt-e a Mikulás? Nálunk többfelé is: csempészett cukrot, diót, mogyorót az itthoni, gondosan kifényesített csizmákba, a lépcsőházban a lábtörlőre, a postaládába (hogy ezt melyik szomszéd kezdte el?! De már évek óta így van és olyan jó hallani reggel, ahogy a gyerekek sikítoznak örömükben, amikor felfedezik a csokimikulásokat...), az oviba és az iskolába is. Nem is csoda két ilyen helyes gyereknek! :))) És cserébe magához vette a maga számára a kikészített kekszet és a rénszarvasoknak a sárgarépát. Az oviban éjszaka tette le a puttonyát, közben aranyporral hintve be a folyosót, az iskolában pedig tanítás alatt kopogott be, de mire a gyerekek kinyitották a ajtót, már csak a zsák volt ott is egy-egy arany- és ezüst színű zsírkrétát rejtő apró kis, névre szóló csomaggal ("de honnan tudja a Mikulás a nevünket?!"). Szeretem a Mikulást és főleg, hogy még hisznek a varázsában. Így aztán még én is. Egy kicsit...