Ő itt Morzsa. A mi Morzsánk. Törpehörcsög. Fiú (hogy javítsunk a családon belüli nemi arányokon). Picike és az is marad. Javarészt szürke és egy kicsit fehér is. Két fényes, fekete gombszeme van és alig valami farka van.
Hát igen, hosszas tervezgetés, latolgatás, halasztgatás után a múlt héten beadtuk a derekunkat Juli nyaggatásának és beszereztük Morzsát (választhattunk, hogy hörcsög vagy kutya...).
Igazából úgy mentünk oda, hogy aranyhörcsögöt szeretnénk (vagyis "-ne" a gyerek), de végül az eladó hölgy meggyőzött, hogy a gyereknek nem igazán való az aranyhörcsög, mivel leginkább csak éjszaka van fent, amikor is ugye ... (csak azt nem értem, hogy miért lehet egyáltalán kapni? Kinek? Éjjeli őröknek?!) Ő a törpehörcsögöt ajánlotta helyette, aki az első pár napban ugyanúgy csak sötétedés után került elő, mint a másik tette volna, de aztán, ahogy kezdett megszokni minket, egyre hamarabb bújt elő a kis házikójából. Most, egy hét után már naponta többször is felbukkan. Ekkor lehet nézegetni (ő minket és mi őt) és játszani vele - már amennyire hagyja. Már odajön, megszagolja a kezünket és már nem harap. Na, megsimogatni még nem lehet, de határozottan fejlődik a kapcsolatunk. A gyerekek (és őszintén szólva mi, felnőttek is) igen megszerettük. Nem lehet úgy elmenni a terráriuma mellett, hogy az ember ne kukucskálna be hozzá, hogy ébren van-e. Ha meg kijön, mindenki otthagy csapot-papot és üdvözlésére siet. Vicces. Nem gondoltam volna, hogy egy rágcsáló így be tudja lopni magát a szívünkbe, de egyelőre azt kell mondjam, nagyon igyekszik, hogy magához édesgessen minket :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése