Ma szürreális élményben volt részem... Fodrászhoz általában Magyarországon járok, mert nyelvi gondom sincs és hát harmad annyiba kerül mint itt - mindkettő ugye fontos tényező egy női frizura tekintetében. A férfiak csak annyit mondanak "kurz" és mindenki tudja a dolgát. Egyszer aztán, amikor már tarthatatlanná vált a helyzet, mégis elmentem itt egy fodrászhoz. Na, jó lehet hogy még ilyen-olyan copfokkal kihúztam volna egy darabig, de felbátorodtam azon, hogy Rudi egyik munkatársa véletlenül rábukkant egy magyar fodrászra: belépett hozzá és maga magyar akcentusával megkérdezte, hogy kaphatna egy egy időpontot. Erre a fodrász magyarul kérdezett vissza: "Kedden délután fél három jó lesz?"
Hát így került be Misi a "nagy magyar közösbe" (közben kiderült, hogy nem is Misi a neve.. Sajnos nálam. Mindenki más nevetett a megkönnyebbüléstől, hogy nem ő "misizte le" Rolit...). Mert egy magyarul beszélő fodrász nagy kincs ám!! Aztán a férfiak után én is lemerészkedtem még tavasszal, és nem bántam meg. Azóta pedig kétszer is belefutottam már odahaza egy fantáziátlan kis fodrásznőbe, aki igaz , hogy olcsón vágott (már relatíve), de hát úgy is. Akkor megfogadtam, hogy marad Misi.
A hosszú bevezető után pedig, ami ma ott várt: ott volt Misi, aki ugye magyarul beszél, a német felesége , aki szintén tökéletesen beszél magyarul ( ő is fodrász), a két fiúk, akik beszélnek, de legalább is értenek magyarul és az üzletben dolgoznak, Borka, Juli, egy másik magyar vendég és jómagam. Mindenki magyar volt!! Sőt, ma én voltam a negyedik! Mintha otthon lettem volna. Ja, és ott volt a kutyájuk is: Lilike - szintén ért magyarul (az igazi non plus ultra az lett volna a ha a kutya legalább egy magyarvizsla lenne, de nem - labrador).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése