ADVENT 17.

Az adventi "bakancslistámat" egészen szépen sikerült teljesítenem. Jó, nem 100 %-s a siker, de mindent megcsináltam és mindenütt jártam ahol szerettem volna:

1. A mécsesemet már mutattam. Pipa

2. Karácsonyi koncertre végül is eljutottam. (kis) Pipa.

3.  A darálós sütit is megsütöttem, de sokkal több gondom lett vele mint gondoltam. Először is kinyomóm nem akart működni, aztán pedig beláttam, hogy nem is baj, mert a sütőben így is úgy is egy perc alatt kerek laposra folyt az egész tészta, ha kinyomtam volna hullámosra, ha nem. Egy német receptet használtam (nekünk egy kicsit amolyan semmilyen ízvilággal), de egy kis olvasztott csoki + egy kis tarkabarka csokiszóró olyannyira feldobta az egészet, hogy a vasárnapi iskolai "adventskaffe"-ban ez volt az első, ami elfogyott. Kár, hogy szerintem nem is volt finom.... Szóval ez egy fél pipa, de legalább már nem gyötör tovább a kíváncsiság, hogy milyen lehet ez megsütve.

4. Jártam ezen a karácsonyi vásáron is, idén ez volt az egyetlen, de nem is akartam többre. Ez új volt (nekünk) és úgy volt szép ahogy. Minden adventi hétvégén déltől este 8-ig várja a látogatókat ez a középkori hangulatot idéző vásár. Az árusok korabeli ruhákban kínálják a vagy-korabeli, vagy-nem portékájukat. Nehezem tudom elképzelni, hogy az arcfestés már akkor is divatban lett volna (mármint a gyerekeknek) vagy, hogy a vattacukor akkor is már sláger lett volna a kiskorúak körében, de lehet, hogy tévedek. De az biztos, hogy a kovácsok kalapáltak, a kintornások muzsikáltak, a fonalakat üstben festették és Jézus születésének történetét élőben, a piactéren adták elő évről évre. Nekem ez tetszett a legjobban. Állomásról- állomásra sétáltunk és minden megállónál egy mesemondó, középkori német dialektusban, sak mesélt, csak mesélt.  A hallottakat pedig igaz, hús-vér szereplők játszották el: Mária. József, az angyalok, a pásztorok és a három királyok, ill. tevék, szamarak, kutyák és tehenek (nem, a kis Jézust azért nem egy igazi csecsemő formázta meg...). Végre nem csak egy viaszbábú állókép hanem színészek (?), akik testközelbe és ezáltal kézzelfoghatóbbá tették a történetet! Hozzá a szamár iázott, a birkák jöttek-mentek, legelésztek,  a kutya pedig ugatott... Igazán kerek lett a történet. Tehát a burg saztvey-i karácsonyi vásár is egy nagy pipa...

A mesemondó

 ... és többet nem is terveztem. Szépen lassan, nyugodtan készülődni, naponta gyertyát, fényeket gyújtani, karácsonyi történeteket olvasni, barkácsolni ezt-azt, énekelni és egy-egy programra eljutni. Ennél több nem kellett. Pipa.