ADVENT 6.

Annak rendje és módja szerint megérkezett a Mikulás, itt Törökország felől (Törökország?!!). Készültek a lányok, készült a Mikulás. Örültek a lányok, örült a Mikulás. Juli, azon túl, hogy kikészítette a csizma mellett, a mézeskalácsot, a vizet és  a répát a szarvasoknak ("tudod,ők is állatok!"), még egy verssel is készült. 

Így szól:

"ho, ho, hó, jön a Télapó..."

ho, ho, hó juhú esik a hó!

Inkább suttogjunk

nehogy meghallja a Télapó.

Jajj, az rossz lenne..."

(Dallama is van. Hetek óta ezt énekli, mi pedig újra és újra könyörgünk neki, hogy hagyja abba. Vérig sértődött azon is, amikor a "muzík" tanárnéni egy magyar karácsonyi dal kottáját kérte tőlünk, és mi inkább a "Mennyből az angyal"-t választottuk...)

Reggelre el is tűnt a papír. Viszont hagyott helyette ajándékokat. Borkánál érdekes volt a különbség a korábbi évekhez képest: míg tavaly is teljes izgalomban volt és az erkélyautó előtt akart éjszakázni, hogy lássa, ha jön, idén már meglehetősen tartózkodóan viseltetett a téma iránt. Még úgy tett, mint aki készül, aki örül, de már érezhető volt, hogy ez nem ugyanaz mint azelőtt. Mikor pedig rákérdezett, hogy hogy-hogy a mikulás zsáknak ugyanolyan az illata mint annak a fürdőgolyónak, amit előtte kapott a névnapjára, nekem világossá vált, hogy igazából már nem hisz, csak hinni akar. Már nem okozott az sem kitörő örömet, amikor a bejárati ajtó előtt megtalálta  az elpottyantott csokimikulásokat.  Még tartjuk ezt a játékot a szomszédokkal. 4 éve kezdtük, amikor idejöttünk, aztán közben felnőttek a gyerekek (már kiskamaszok is vannak közöttük), de a szokás megmaradt. Úgy tűnik, senki sem bánja. Egy kicsit összetart minket...