AZ ELSŐ HÉT...

... mindig nehéz. Még kavarognak az emberben az "otthoni" érzések, a visszaút fizikai és lelki nehézségei, a találkozások, a benyomások, az elhangzottak, a napsütés, a töltött káposzta, az illatok, a fények, a hó, az "otthon vagyok" érzése, az "itthoni" hétköznapokkal. Fejben még ott vagyok, pakolgatok a konyhámban, húzogatom a fiókokat, látom a a diófát  a kertben, de közben már vasaljuk a dolgozós ingeket, kelünk, indulunk az iskolába, tanuljuk a szorzótáblát, sütjük az év első sütijét az év első iskolai kötelezettségére :))) Ez egy furcsa, meghasonult érzés, amíg az "itt" és az "ott" egyensúlya tart, aztán egyszer csak, pár nap után megérkezem ebbe az életbe, hogy pár hét után (egy évszakkal később) ismét elinduljak az ottaniba és kezdődjön minden elölről. Mert hiába lakom itt, mégiscsak Pécsen élek igazán...