Ránk telepedett egy felhő. Már novemberben...és azóta nem ereszt. Mint egy nagy dunna ül a fejünkön és a lelkünkön. Egyetlen egy napra engedett, amikor legalább havazott. Reggel nagy hirtelen rákezdett és pár óra leforgása alatt csodaszép fehér lett a táj. Erre a pár órára legalább mindenki felélénkült: gombamód szaporodtak a hóemberek és előkerültek a szánkók... Aztán esőbe váltott át és mindent elmosott... Visszatért a szürkeség és már csak a "gombamód-szaporodó" hóemberek romjai maradtak a sárban. Így volt, hogy volt, talán igaz sem volt...
 |
| Ő a miénk : Mici |
 |
| Vele útközben találkoztunk. Igazán profi ezzel a sállal... |
 |
| És ő sem rossz... |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése