Borkáék egész tanéve a mesterségek köré épül. Kezdődött azzal, hogy adventkor a a siegburg-i középkori vásárra látogattak, ahol elérhető közelségbe kerültek a kovácsok, a pékek, az ötvösök, a mutatványosok és még nem tudom mik. Aztán a szünet után Borka egyik este azzal állt elő, hogy másnapra kell egy maroknyi gabonát vinni az iskolába + két nagy lapos követ, mert őrölni fognak. A beszélgetésünk valahogy így folytatódott:
- Gabonát?
- Igen búzát vagy valamit.
- És honnan kerítsek neked most egy maroknyi búzát?!
- Miért nincs?!
Nem, nem volt. De másnak úgy látszik volt és kemény munkával kerek 20 grammnyi lisztet sikerült megőrölniük (a mértékegységeket tanulták épp). És ezt még szét akarták osztani, hogy mindenki vihessen haza belőle! 34-en vannak az osztályban... Gondolom, egy fél csipet jutott volna családonként... De eljött a farsang és ki- ki kiválaszthatta, hogy milyen mesterséget próbálna ki egy napra. Borka pék lett. Meg még kb. öten mások. Viszont a standjukra kitehették a 20 gr. búzát! És standot is építettek, tűzhelyet is barkácsoltak maguknak kartondobozból. Ki-ki vitt perecet, kiflit, bagettet... ezt-azt, amit aztán egymás közt elüzleteltek. Cseréletek például a parasztasszonyokkal sárgarépára, vagy vég vászonra a szabókkal, vagy egy marék szerencsére a kéményseprőkkel. Farsang Waldorf pur... :)
Juliéknál a mesevilág a téma. Nem, nem akart rózsaszín fodros királylány lenni, de még csak királynő sem. Király lett, "mert neki nem kell szoknyában ugrabugrálnia". Egy egyéniség. Mindig is az volt. Lett viszont palástja, aranyos botja és drágaköves koronája. Imádta.
Ő pedig az új pasim: Rodrigo. Imádom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése