ÚSZTUNK

Van egy olyan képességem, hogy pontosan érzem ha valaki hazudik és sokszor valahogy ránéztére meg tudom mondani, hogy valaki gyereket vár-e anélkül, hogy annak látható jele lenne (az arca valahogy más). Aztán vannak megérzéseim is, csak hogy azokban meg nem bízok. Ott valahogy mindig felülkerekedik a racionalitás. Most a gyerekek úszástanárnőjével kapcsolatban nem volt jó érzésem már az elejétől kezdve, de toleráltam égészen tegnapig, amíg Borkát ki nem rúgta. Heti egy magánóra, mert a tanfolyamokból már kiöregedtek (itt a verseny már a bölcsőben elkezdődik és 3 évesen már mindenki úszik). Próbáltunk már tanfolyamokat, magántanárt, de egyik stílusa sem jött be. Azért Borkával nem egyszerű: hosszú tud lenni az út míg a bizalmát elnyeri valaki. Addig távolságot tart, figyel. Ezt sokan nem bírják, pedig ha egyszer megtört a jég, egy életen át szeretni fogja.

Egy tanítványom ajánlotta ezt a tanárt. Már az első telefonbeszélgetésnél rossz előérzetem volt, mert fél órán keresztül mondta magáét, sorolta a feltételeit (!), az én kérdéseimet elengedve a füle mellett (angolul beszélünk, vagyis beszéltünk, mert már nem fogunk, ugyanis ír - mármint a nemzetisége). Aztán teljesen konfúz email-eket kezdett küldeni, olyanokat amiknek köze sem volt az előzőleg megbeszéltekhez. Ezen a ponton mondtam már Rudinak, hogy nem lesz jó, de mivel nincs sok választásunk, elkezdtünk járni (magántanárból nincs nagy választék, sőt!). Úgy gondoltam, ha gyerekeknek jó, akkor nekem is jó lesz. Julinak be is jött, ő meg is tanult pár óra alatt úszni (vagyis a stílusa nem jött be neki sem, de ő nem vette úgy a lelkére, csak úszott). Borka volt megint a nehezebb eset: már ott eljátszotta a bizalmát, hogy habár azt mondta olyan medencébe mennek, ahol leér a lába, nem abban voltak. Aztán már nagyon hamar szerette volna hogy ússzon egy pár hungarocel téglával a hátán. Nem mert. Sírt. Itt már kezdte a nő elveszíteni a türelmét (ez a 2.-3. órán volt), itt Borkának annyit mondott,  hogy ha továbbra is fél, nem fog megtanulni úszni (a vicces az, hogy Borka nem fél a víztől, víz alatt teljes magabiztossággal úszik, de itt a "balatoni": a-fej-kint -a- vízből úszásformával kezdik. Nem a víztől fél, hanem a nőtől))!!! "Érdekes", nem segített! Továbbra is félt a büdös kölke. Aztán jöttem én, mondván, hogy az én hibám, hogy fél a víztől, mert én nem megyek be velük a medencébe óra előtt és után "önfeledten pancsikolni". Jó, bár utálom az uszodákat, innentől bementem (sőt, hétvégén plusszban elmentünk az uszodába). Tegnap is míg Juli úszott, mi gyakoroltunk egy másik medencében. Utána Borka volt soron, átment és 10 perc múlva már jött is a nő és csak annyit mondott: ki van rúgva, nem hajlandó vele többet vesződni (kb. 4 óra után). Mire kérdeztem hogy mégis miért, csak annyit mondott: "she doesn't want to swim" - vagyis nem akar úszni. Én csípőből odavágtam hogy ez nem igaz (mert NEM IGAZ, amúgy már oda sem ment volna). Akkor beszéljek vele! Beszéltem vele, de hogy mire jutottunk, már nem volt kíváncsi. Ahogy semmire sem. Nem volt köztünk egy folyamatos kommunikáció, nem próbálta velem együtt megoldani a helyzetet, csak a maga erőszakos módszereivel próbálta a "seepferdchen" szintet minél előbb elérni (ez egy vizsga amikor a gyerek beugrik a vízbe, leúszik 25 métert mellúszásban és egy tárgyat fel tud hozni a mélyből), gondolom, hogy önmagát igazolja, hogy micsoda remek tanár is ő. Pedig a remek tanár túl lát az orrán és figyelembe veszi a gyereket. Az ő tempójában halad, az ő bizalmát próbálja elnyerni és nem erőltet rá egy következő lépést addig, amíg az előző nem ül biztosan. Főleg egy magánóra keretében. Ezért nem tartom fair-nek, hogy csak így kidobta, anélkül, hogy velem beszélt volna előtte. Borka meg van könnyebbülve (és valahol én sem bánom),  de ahogyan intézte azért elszomorít. És ezt meg is írtam neki...

Ui. Most már nagyon úgy néz ki, nekünk kell megtanítanunk úgy úszni, hogy kint a feje a vízből. Meg tudná valaki mondani, hogy mi a titka? Juli meg víz alatt nem tud. Csak így. Össze kellene őket gyúrni...