Az első sokk kor ért, amikor meghallottam a híreket. A második, amikor összetalálkoztam a stewardess anyukával és arra a kérdésemre, hogy hallotta-e, egyszeriben elsírta magát. Ekkor egy pillanat alatt ezer darabra tört a szívem... A harmadik pedig, amikor megtudtam, hogy szándékosságról volt szó. Erre nincs szó... Hogy látja felszállni az embereket, köztük rengeteg gyereket és tudja, hogy leszállni már nem fognak. Egyszerűen nem értem... És az utóbbi 5 évben hányszor de hányszor repültünk ezzel a légitársasággal (és még hányszor fogunk) és ki tudja hányszor ezzel a pilótával akár... És tudom, hogy innentől még szigorúbbak lesznek a biztonsági előírások és kicsi az esélye annak hogy ugyanitt, ugyanez újra megtörténjen, mégis nyugodt csak akkor leszek, ha hétfőn Budapesten két lábbal a földön a leszünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése