Borka meg közben 10 éves lett. Mivel neki általában a szünetre esik a születésnapja, róla nincs megemlékezés. Mármint itt, a blogon. Pedig 10 év az nagy idő! Nagy idő neki és nagy idő nekünk ebben a "szülőségben". Tetszik nekem így tízévesen: hogy nagy és izmos és bátor és önálló. Az a félénkség is, ami az előző években személyisége meghatározója volt, már múlni látszik. Már válaszol, ha kérdezik, már köszön, már mer, már véleménye és tervei vannak. Már partner, már lehet vele igazán beszélgetni. Már ő szeretne rajzra járni, még többet hegedülni, "barátságba", "ottalvós" buliba menni. És én ennek mind örülök, mert elindult az önállóság útján és élményeket, benyomásokat szerez a világról. Egyelőre még teljesen biztonságos keretek között, de elindult a nagybetűs Élet felé. Még hosszú az út (szerencsére), de látom már a pillanatot, amikor kirepül a fészekből. Nem baj. Végül is a gyereket nem maguknak neveljük, hanem az Életnek. Mi csak remélhetjük, hogy az, amit mi adunk neki, elég lesz, hogy megállja a helyét majd benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése