Azt élvezem a kerámia szakkörben, ahová most már heti rendszerességgel járok, hogy valami olyasmit csinálok, amit azelőtt sohasem, és érzem, hogy hétről-hétre fejlődök. Mivel itt senki nem fogja a kezünket, nem nagyon segítenek tanácsokkal (csak amikor már valami kész, akkor szól a tanárnő, hogy ez majd a kiégetés után ám nem lesz jó! :)), mindig rájövök valami újabb trükkre, fogásra, amitől aztán a következő héten már valami szebbre sikerül. A Pinterest az én barátom, ott rengeteg szépséget talál az ember! Vannak a csoportban, akik klasszikus lakásdíszeket és kisplasztikákat készítenek, de én megmaradok a használati tárgyaknál. Nem szeretem a felesleges kacatokat, épp elég a mi a gyerekek révén bekerül a házba. Eddig készítettem egy leveses tányért, két fül nélküli, ázsiai típusú csészét, egy müzlis tálat és három szappantartót. Ez utóbbiakat majd elajándékozom. Eddig minden nyomott mintás: nap, tulipán, pitypang és persze csiga-vonal. A színeket is visszafogottra képzelem. A glazúrozást ma csináljuk. Azt mondják (akik értenek hozzá), hogy ezzel még mindent el lehet szúrni, de azt gondolom, ha nem megyek el az art deco (?) színkombinációk felé (fekete-piros, sötétzöld fekete), hanem megmaradok a visszafogottabb, pasztelles árnyalatoknál, talán nem csúszhat annyira félre. Ha ma festek, jövő hétre készen is lesz az első adag. Van egy cetlim, arra gyűjtöm az öleteket, aztán majd júliusig apránként megvalósítom őket... addigra már lesz jó sok kerámia akármink itthon és lehet, hogy már nem szeretnék többet. Ha pedig mégsem tudnám abbahagyni, akkor majd nektek is lesznek kerámia akármitek otthon - tőlem! Haha!
