Karnevál, már sokadszor. Nem mondom, hogy élek-halok érte, nem is itt születtem. Nem is szeretek beöltözni, vagyis inkább nem szeretek hülyét csinálni magamból. Ezért kerti törpe, vagy medve vagy zsiráf például sohasem lennék. De mivel szeretem a gyerekeket megnézni az iskola ünnepségen (ilyenkor karneváli hangulatban, karneváli keretek között, valamit előadnak a színpadon: egy táncot vagy éneket vagy éppen mindkettőt), és ott sem illik kilógni a sorból, ezért azért jelzésértékűen be szoktam öltözni. Idén "franciásra" vettem, hetyke kis tollas fejdísszel, hozzá passzoló fekete boával a nyakam körülés + egy piros hosszú szoknya (ez lemaradt a képről). Ebben olyan jól éreztem magamat, hogy lehet hogy jövőre is megmaradok ennél a jelmeznél:
Rudi is sokáig ellenállt, de aztán az utolsó pillanatban elkapta a láz és tényleg az utolsó előtti pillanatban még elugrottunk jelmezt vásárolni neki. Az előző évi bajuszhoz már nem volt kedve. Meg akart újulni az én Drágám és hát sikerült is neki. Gyakorlatilag senki nem ismert rá :)
Borka abba a korba jutott azt hiszem, amikor már nem akarja a karnevált (vagy most éppen nem akarja, aztán majd később újra vagy olyan lesz mint én, és már sohasem akarja a karnevált). Nem volt kedve beöltözni, nem akart indiai istennő lenni (az iskolában az éves téma India, Mezopotámia, Egyiptom, Görög birodalom és Róma), de ötödikben még senki nem kérdezi, hogy ki akarja és ki nem a farsangi hercehurcát, így felkapott magára egy indiai hatású ruhát és egy pöttyöt is tett a homlokára. Innen már nem akarta a szemét kifesteni, nem akar rúzst a szájára, nem akart ékszereket és nem akart a hajába sem semmit. A képeken is olyan arcot vág, mintha éppen most készülnénk férjhez adni egy indiai maharadzsához, így inkább egy a "kulisszák mögötti" képet mutatok. Mert Juli jelmezéhez részletesen hozzá tudott szólni, pontos tanácsai voltak arra vonatkozóan, hogy kinek, mit és hogyan kellene felvennie. Julinak. Anyának. Vagy Apának. Csak neki ne kelljen...
Julika az egyetlen belevaló bálozó nálunk. Ő még izgalommal készült, megtervezte, lerajzolta, felvette, majd lefényképeztette magát elölről, jobbról, balról és hátulról is. Odament, jól érezte magát és már alig várja a következőt. Náluk a téma a kézműves foglalkozások, így ő kizárva mindent, ahol esetleg szoknyában kellett volna mutatkozni és egyetlen állathoz se lett volna köze, pásztorlány lett. Sajnos igazi subát vagy bekecset vagy szőrme mellényt nem találtam se közel se távol, így maradt a DM-ből egy bébi mellény, amibe beszuszakolta magát, a nadrág és póló adta magát, a fejébe egy korábbi szereplésről megmaradt törpe sapka került, bot és a hóna alá Berci, a bárány. Hát így lett ő pásztor...
