Én nem mondom, hogy a német pékáru nem finom, mert igenis az, csak éppen mégis időről-időre rám jön, hogy itthon süssek kenyeret, zsemlét effélét. Mert itt nélkülöznünk kell a kiflit és a kakaóscsigát és ha megkívánjuk, hát nekiállok. A kakaóscsigához a bolti levelestésztát használom, így igaz, kicsik lesznek, de az íze azért benne van. Az egész mostani sütéshullám viszont azzal kezdődött, hogy belefutottam egy igen jóképű házi kifli képébe a FBn (azért valamire csak jó ez a Facebbook, nem?), amihez ráadásul a recept sem tűnt bonyolutnak. Nem kell dagasztani, meg keleszteni, meg várni, meg még keleszteni, meg még várni egy egész napon át, csak tényleg hamar összeállítani és megsütni. És ez pontosan egybe esett azzal a héttel, amikor Borka éppen péknek készült. Így hamar ki is vette a kezemből a munkát és ez sült ki belőle:
Tényleg olyan mint magyar bolti (mármint a jobb fajta): puha is, de tömör is és kellően ropog a héja. Ezt a receptet vettük: https://ketkes.com/hazi-kifli-receptje/
Ezek után fellelkesülve (és mert Borka még mindig péknek készült), eszembe jutott egy réges-régi kenyérrecept, amit kb. 10 éve nagyon gyakran sütöttünk a barátnőmmel. Ezt csak össze kell keverni, jó sokat állni hagyni, aztán mehet egy lefedett jénai tálba és már sülhet is. Isteni ropogós héjú kenyér lesz belőle!
A recept:
7,5 dl liszt (fura, hogy deciliterben adja meg)
1/2 tk. szárított élesztő
1/2 tk. só
1 tk. cukor
3,75 dl langyos víz
Minden összekeverünk, amitől kapunk egy kenyértésztára nem, csirízre viszont annál inkább emlékeztető masszát. Semmi pánik, így jó. Ezt 8-12 óra között pihentetjük. Amikor sütnénk, beteszünk a sütőbe egy jénai tálat (vagy valamit, amiben aztán lefedve tudjuk majd sütni) és felmelegítjük 250 fokra. Ha bemelegedett, kivesszük a tálat és ebbe átöntjük a szépen megkelt tésztát, lefedjük és 50 percig sütjük. Ennyi.
Nem lesz belőle egy óriásvekni, de azért egy nagyobbacska cipócska igen.
Innen már csak egy lépés volt a zsemle (bár Borka már szerintem nem akar pék lenni).Van egyfajta zsemle, amit szívesen készítek, de most már ez is állandó szereplő lett nálunk. Főleg a múlt héten, amikor nem hagyott nyugodni, hogy nem sikerül "szuperrnagyonjól" és valami hajtott, hogy mégegyszer és mégegyszer nekiálljak. Most már jól megy (talán be kellett volna tartanom a receptet és nem beleokoskodni :)). Most tökéletes: egyszerű, hamar megvan, kellőképpen puha héjú, szóval "perfekt". Legközelebb tovább lépek és színesre csinálom: marad fehér is, de lesz céklalével rózsaszín és spenóttal zöld . Elvégre nyakunkon a karnevál!!
Itt a recept, jó ha betartjátok, mert úgy jártok mint én:
30 perces zsemle
1 1/4 csésze meleg víz (amerikai recept, mindent csészében mérünk. Nálam egy cs. 2.5 dl)
1/4 cs cukor
2 ek. szárított élesztő
1/3 cs olaj
1 ek. só
1 tojás
3 1/2 liszt (fehér)
1. A vizet, az élesztőt és a cukrot összekeverjük.
2. A liszetet, a sót, az olajat és a tojást is összekeverjük.
3. Majd összeöntjük a fentieket és a keverőgép dagasztó karjával pár percig dagasztjuk. Egy puha masszát kapunk, de ne legyen folyós.
4. Ebből a recept szerint 15 zsemlét formázunk (ragacsos a tészta, jobb a kezet belisztezni), de én csak 10-12 tudtam, különben szerintem túl kicsik lettek volna,de ez izlés dolga. 20 percig kelesztjük. Hideg sütőbe tettem, majd amikor az elérte a 190 fokot még kb. 15-20 percig sütöttem. Amikor kisültek, vajjal megkenegettem őket.
Ma nem sütök, de holnap szerintem újra a fenti kenyér következik. Ha nem, a színes "konfetti" zsemlék...
