HÉTKÖZNAPI BOLDOGSÁG

Előzmény 1.

Hallo Nóra, az előző tanárnő még annak idején engem jelölt ki arra a feladatra hogy a házifeladatot a hiányzók számára összefoglaljam és továbbítsam. Szivesen csináltam, nem is volt ezzel semmi probléma, de nem szeretnék úgy járni, mint egynémely politikus, akik egyszerűen beleragadnak a szerepükbe, ezért Güntherrel megbeszéltem, hogy mostantól ő veszi át a feladatot.

Baráti üdvözlettel kívánok kellemes hétvégét, Gerd

Előzmény 2.

Kedvesek, az előző tanárnőnk, Tina, az alatt a rövidke idő alatt míg velünk volt, engem bízott meg a házifeladatok továbbküldésével, amit én mindig szivesen meg is tettem, de azért néha nem árt egy kis változatosság.

A pénteki viszontlátásig, Gerd

Fejlemény:

Jó reggelt kedves csoporttársak, kedves Nóra! Múlt pénteken Gerd azzal keresett meg, hogy volna e kedvem átvenni tőle a házifeladat-felelős pozíciót. mert ő már nagyon régóta csinálja és nem akarna úgy járni mint egynémely politikus, akik egyszerűen beleragadnak a szerepükbe. Jeleztem feléje, hogy bár véleményem szerint nálánál senki sem alkalmasabb erre a posztra, a magam részéről készen állok a feladatra, de Tieteket is meg kell kérdezzelek róla. Szóval a kérdésem az lenne, hogy egyetértetek-e azzal, ha ezentúl én küldeném tovább a házifeladatot azoknak, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak az órán részt venni? Vagy lenne esetleg más,  aki a feladatot szívesen átvállalná?

A viharos idő ellenére legyen szép a vasárnap és már nagyon várom a jövő pénteket. Üdvözlettel, Günther

1. válasz:

Hallo Günther, sajnálom, hogy a Gerd megválik a posztjától, mert az összefoglalói nem csak hogy percízen, de legnagyobb örömömre mindig egy csipet humorral is fűszereve érkezteztek. A döntését ugyanakkor megértem és tudom, hogy személyedben egy méltó utódra talált. Nagyon örülnék, ha Te vennéd át a feladatot. Baráti üdvözlettel kívánok további szép hétvégét! Irmi

2. Válasz

Kedves Günther! Nagyon örülök, hogy átveszed a feladatot és biztos vagyok benne, hogy továbbra is jó kezekben leszünk nálad.

Kedves Gerd! Nagyon köszönöm az eddigi munkádat. Amikor nagyjából egy évvel ezelőtt a csoporthoz csatlakoztam, nagyon meglepődtem, már pozitív értelemben, hogy van valaki, aki ennyire szívén viseli az ügyet és a feladatot ilyen szívvel-lélekkel és ennyi humorral végzi.

Baráti üdvözlettel kívánom, hogy legyen szép hetetek. Josef

3. Válasz

Hallo, kedves csoporttársak! Én is csatlakozom az elöttem szólókhoz. Gerd, Te mindig is remekül végezted a munkád és biztos vagyok benne, hogy benned sem fogunk csalódni kedves Günther! Mindkettőtöknek köszönöm és már , ami az időjárást illeti, nyugodalmas hétvégét kívánok, Rita

4. Válasz

Én is csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm Gerd, neked pedig Günther, gratulálok az új pozíciódhoz! Remélem, mindenkinek jól indul majd a hete! Baráti üdvözlettel, Ingrid

Ez a levelezés az egyik csoportomban zajlott le a minap. Gyűjtöm azokat a pillanatokat, amikor tanúja lehetek annak, hogy ha nyomokban is, de még élnek a régi értékek. Hogy az emberek nem csak arctalanul elrohannak egymás mellett, hogy "jó, jó, de most igazán erre nincs időm, mert értsd meg, hogy körülöttem forog a világ", hanem észreveszik, megállnak és megköszönik a fáradtságot, amit a másik értük, az ő életük megkönnyítéséért / megszépítéséért tesz. Pedig tényleg nincs másról szó, csak  annyi, hogy valaki péntek délután összefoglalja, hogy mi is lesz a házifeladat a következő hétre és elküldi a közös csoportba, amit aztán a fentiekhez hasonlóan mindenki annak rendje és módja szerint meg is köszön. Látszólag nem nagy ügy, de mégis, mert ezáltal senki nem marad le, nem veszíti el a fonalat, ott tudja legközelebb folytatni, ahol mindenki más. Ennyi, de mégis sokkal több! Mert azáltal, hogy jelzik Gerd felé, hogy értékelik a fáradozásait, biztos vagyok benne, hogy ő azonnal szárnyakat növeszt, míg a többiekben pedig ezzel egyidőben szétárad az örülök-hogy-örülsz érzése. Ez mindenkinek csak jó, nem? A sok rohanás mellett a dicséret, mint olyan, sajnos egyre ritkább (érdekes, hogy a kritika viszont nem), pedig sokat jelent mind annak, aki adja és annak, aki kapja, És látjátok, talán csak ennyi kellene a hétköznapi boldogsághoz? Egy pár jó szó. De az naponta...