KIS KARA'CSONY...

Itt kívánok minden olvasómnak SZÉP KARÁCSONYT és köszönök meg minden egyes jó szót, biztatást és megjegyzést, amivel bearanyozzátok a mindennapjaimat. Remélem, jövőre is találkozunk! (Rajtam nem fog múlni ... :) )

ÜNNEPRE KÉSZÜLVE

Ha már  a karácsonyi sürgés-forgás kellős közepén nincs időm írni, azért mutatok képeket arról, hogy hogyan is illant el ez az Advent is a mi házunk táján:

Azért nálunk is esett ám a hó! Egy egész napig, aztán gyorsan el is olvadt, de addig... !

Ha már kint nincs fény, legyen bent! Mindenféle girlandos, csillogó, melegfényű díszbe borítottuk a lakást...

Borka saját készítésű adventi naptára. Minden nap végén "leixel" egy képet. Lassan elfogynak...

Lapot is írtunk (ki-ki a maga módján)...

Ezúttal virágot  hoztak a lépcsőházi angyalok... (de hogy melyik?!)

És Juli mécsesei világítanak elalvás előtt...

Most már igazán nincs más dolgunk mint várni az angyalokat...

MÉZES-MÁZAS

Az imént, amikor is már a harmadik adag mézeskalácsot sütöttem ebben a szezonban, azon tűnődtem, vajon hány magyar háztartásban sütnek éppen most mézeskalácsot.Valószínűleg sokban. Csak engem a sütés során felhívott anyukám (a recept miatt), egy barátnőm, hogy "na jó, ha nem érek rá beszélgetni, akkor ők is lassan nekiállnak a sütésnek", ill. Rudi anyukája aki szintén kérte a receptet. Szeretem. Ismerek olyat, aki húsvétkor is süt, én akkor nem tudnék. Valahogy annyira csak az adventi időszakhoz tartozik. Az illat, a meleg, a felfordulás amivel jár - már ha elég segítő kéz akad, és hát akad... Így aztán csiricsáré, girbegurba medve és róka formájú mézesektől, a hagyományos magos-míves csillagokon át, a sima, díszítetlenekig minden kikerül a kezünk alól. De nem baj, így szép. Az együtt alkotás öröme, ill. hogy mindezt valószínűleg majd példaként viszik tovább a saját felnőtt életükbe majd, kárpótol minden hercehurcáért. Na, meg hogy látom, hogy milyen szívesen eszik (mit eszik?! Falják!)... Mivel is indulhatna jobban egy téli, hideg, koromsötét reggel, mint egy falat mézeskaláccsal?

Itt is van mézeskalács, de nem ilyen. Legalábbis, amikkel én találkoztam. Van "Nürnberger" meg "Aachener", de azok kerekek, ostyaszeleten állnak, szárított, kandírozott gyümölcsökkel gadagitottak és sokszor csoki- vagy az általunk is ismert "puszedli mázzal" (tudjátok az a márványos fehéres) vannak leöntve. Én azt is szeretem. Kávéhoz. egy csipet őrölt kardamommal. Igazán ünnepi... Ami fűszerkeveréket itt kaptam, amolyan "németesen" zamatos: egy kicsit igen, de nagyon nem. Tudom már, hogy jövőre ezt kell magammal hozzak. Akiknek jutott a sütésünkből, persze ezt is nagyon dícsérték, de mi tudjuk, hogy azért aromásabb is lehetne. De elég ha mi tudjuk (és seperjük be a dicséreteket) ...

A mézeskalács sütés karácsonyi hagyományát pedig sikerült az oviban is megalapozni. Juli vitt ugyanis kóstolót még a bazári sütésből, ami olyannyira megnyerte az óvónénik tetszését, hogy mindjárt elkérték a receptet is az óriás csillagformánkkal együtt. Olyan büszke vagyok!!! (és arra is, hogy a bazár után odajött hozzám egy anyuka, akik a kávézó-felelősök voltak, és megköszönte, hogy egy ilyen szívvel-lélekkel dolgot vittem...) Cserébe én is kapok eredeti, német karácsonyi keksz receptet... Szép ez a kulturális csere-bere...

Én ezt a receptet használom (nem saját, de NAGYON hálás vagyok érte...):

3-4 ek méz

5 ek. tej

200 gr. cukor

120 gr. vaj

1 tasak mézeskalács fűszerkeverék

* ezeket egy lábasban összemelegítjük

1 kk. szódabikarbóna

500 gr. liszt

1 tojás

* ezeket is összekeverjük és a folyékony hozzávalókhoz adjuk. 

* tésztává gyúrjuk és egy éjszakán át pihentetjük

* másnap kb. 3 mm-re nyújtjuk. Szaggatjuk. Tojással megkenjük. Díszítjük.

* 200 C-n kb. 5 percig, vagy, amíg aranyos színt nem kapnak, sütjük.

Fémdobozban tároljuk.

GYŰJTEMÉNY

A "széplelkű" emberek (és a papírzacskók) mellett gyűjtöm, azoknak a mindennapi hősöknek a történeteit, akik valahogy mernek szemben úszni az árral és van bátorságuk élni az ÉLETüket (mert az én szememben ők mindenképpen valahol hősök).  Miklós Mihály, pék, a gyűjteményem legújabb tagja. Arról mesél, hogyan is lett ő pék és ráadásként hasznos tippekkel is szolgál az otthoni kenyérsütéshez:

http://www.origo.hu/tafelspicc/kozelet/20121128-marmorstein-pekseg-miklos-mihaly-interju.html

NÁLATOK...

... járt-e a Mikulás? Nálunk többfelé is: csempészett cukrot, diót, mogyorót az itthoni, gondosan kifényesített csizmákba, a lépcsőházban a lábtörlőre, a postaládába (hogy ezt melyik szomszéd kezdte el?! De már évek óta így van és olyan jó hallani reggel, ahogy a gyerekek sikítoznak örömükben, amikor felfedezik a csokimikulásokat...), az oviba és az iskolába is. Nem is csoda két ilyen helyes gyereknek! :))) És cserébe magához vette a maga számára a kikészített kekszet és a rénszarvasoknak a sárgarépát. Az oviban éjszaka tette le a puttonyát, közben aranyporral hintve be a folyosót, az iskolában pedig tanítás alatt kopogott be, de mire a gyerekek kinyitották a ajtót, már csak a zsák volt ott is egy-egy arany- és ezüst színű zsírkrétát rejtő apró kis, névre szóló csomaggal ("de honnan tudja a Mikulás a nevünket?!"). Szeretem a Mikulást és főleg, hogy még hisznek a varázsában. Így aztán még én is. Egy kicsit...

BAZÁR

Az iskolában adventi bazár van, mint ahogy a legtöbb Waldorf intézményben itt a környékünkön. Az ovinkban van csak tavasszal, de nem is bánom, mivel mindkét helyen derekasan helyt kell állni. Még jó, hogy nincsen átfedés (bár erre szoktak figyelni)! Nem, az iskolában nem kell varrogatni, kötögetni, fúrni-faragni (erre külön szakkörök vannak) ÉS még árusítani ÉS még a büfébe készülni mindenféle finomsággal, de azért itt is van tennivaló: németesen, igen profin megszervezve működik ez a gépezet is immáron 20 éve: a mindenkori első-osztályos szülők felelnek a dekoráció egy részéért (ie. az ablakfelületek kicicomázása -mások által elkészített- papírcsillagokkal), családonként egy sütemény felajánlása a büfének (mi igazi,  magyaros mézeskaláccsal készültünk), ill. a mosogatás. A felsőbb éves osztályok ugyanis a "kafeteriáért" felelnek, vagyis egész nap éttermeket (!!!) és kávézókat (!!!) működtetnek: főznek, felszolgálnak...stb.,  "csak" a mosogatás marad másokra, egészen pontosan az elsős családokra. Fél 12-től este 6-ig másfél órás turnusokban váltják egymást az 5-6 fős szülőcsapatok. 

Rám is rám került a sor, de majd ha már Juli is ide fog járni, már két helyen kell  helyt állnunk: a mosogatásnál és a büfében (3. osztály), vagyis mindketten be leszünk fogva. Megérkezésem utáni első perceben már az ipari mosogatógép mellett álltam, toltam be oldalról az előzőleg összekészített piszkos edényekkel megrakott tálcát, egy kar segítségével lezártam a tetejét, ami azonnal be is indult, hogy 3 perc múlva már gurítsam is ki a tisztákat és ugyanazzal a  mozdulattal, balról újra a piszkosakat be. Majd a tiszta tálcát átemeltem a törölgető brigádnak, ill. ha volt egy kis üresjárat, én is besegítettem ott is. Közben pedig sorra érkeztek a céklapiros tányérok (ebből, láttam, hogy az orosz étteremben pl, biztosan volt "scsi"), morzsás sütisek és kávéscsészék.  Azt kell mondjam, nagyon olajozottan működött a gépezet (mint télapó kis segítői....), de ennek ellenére nem tudtunk elég gyorsak lenni, mert folyamatosan ott topogtak a sarkunkban a tiszta edényre várok, hogy "schneller, schneller!!", mert már várják odafent az étteremben őket. Pedig ez már késő délután volt, nem is csúcsidőben... Másfél órán keresztül ment a  munka megállás nélkül, majd másfél óra után varázsütésre kicserélődött a munkacsapat, mert lejárt a műszak. "Tschüss, tschüss" és mindenki ment a dolgára, amúgy németesen....:)

1.

ADVENT 1. VASÁRNAPJA