HÉTVÉGE

Működik itt, Bonnban egy "magyar ovi". Havonta egyszer, minden harmadik szombaton találkoznak, rendszerint az egyik általanos iskolában, de most kivételesen itt nálunk a parkban. Minden találkozó egy kis foglalkozásból áll: éneklés, játék, kézműves foglalkozás, valamint egy levezető rohangálás az udvaron. Most, ehelyett egy évzáró grillezés volt a záróprogram. (Itt most szombaton ér véget a tanítás, most kezdődik a nyár, amikor mindenki szétszéled.) Vagy húsz család jött össze, rengeteg ovis-korú gyerekkel (de a "tagok" száma sokkal több, csak most nem tudott mindenki eljönni. Még Kölnből is voltak...). Voltak magyar-német, de hozzánk hasonló, magyar-magyar itt dolgozó családok is. Nagyon jól szórakoztunk, kellemes embereket ismertünk meg. Mi voltunk most az egyetlen újoncok és volt , aki a héten költözik már haza. Biztosan el fogunk járni a foglalkozásokra, mert tényleg nagyon jó és a gyerekek is élvezték. Lesz majd Mikulás ünnepség, meg bábszínház, meg betlehemezés karácsonykor. Nem gondolom, hogy Borka lesz a főszereplő akármelyikben is, de nézőként biztosan élvezni fogja őket. A kézművzés meg nála "húzóprogram", Julika meg bármire kapható (ha úgy tartja kedve).

Délután még bementünk a városba ezt-azt elintézni, de mivel kb. 35 C fok volt, a gyerekek egy árnyas játszótér után már csak szökőkutazásra voltak kaphatók (Rudival, mert én hűvös-hűtött boltokban kalandoztam). Nem ők volta az egyedüliek, akik megmártóztak a vízben, és sok felnőtt is megtette volna, ha az ő korukban is olyan jópofa lenne ez...

Mivel a hőség vasárnap is tartott (itt azóta már visszahűlt a tűréshatáruking), inkább estig itthon voltunk. Készítettünk például szitakötőt Rudi új ingének műanyag merevítőjéből, némi áttetsző papírból. ill. egy pipaszúrkálóból. Az ötletet innen merítettem: http://www.belladia.typepad.com/  Tudom, hogy sokaknál hosszú a nyár, hátha ti is találtok gyerek kézműves ötleteket...
Este aztán elkirándultunk Waldauba, bár még mindig nagyon meleg volt, de néha eljön a pillanat amikor a kinti 35 C fok is jobb mint itt bent a lakásban a két gyerekkel. Waldau azt itteni négy-évszakos kirándulóhely a város felett. Körülbelül úgy kell elképzelni, mint Sopronban a Lővéreket. Olyan népszerű is nemcsak a gyalogos kirándulók, de a biciklizők között is. Rengeteg erdőben, rengeteg túraútvonal van egy nagyobbacska játszótérrel, erdei iskolával meg egy kis vadasparkkal. Vadaspark itt szinte úton-útfélen van, mármint itt Bonnban általában. A mi házunktól 3 percre is van egy elkerített rész fekete malacokkal és szarvasokkal. A szarvasok oda is jönnek a kerítséhez, Juli legnagyobb örömére, mert adhat nekik füvet (meg kavicsot meg botokat). Itt, Waldauban vaddisznók, kismalacok, meg szarvasok vannak. Sajnos annyit nem tudtunk sétálni befelé az erdőbe mint szerettünk volna, mert a gyerekek egyelőre nem valami kitartók (csak ha fagyizóról van szó. akkor kilómétereket is el tudank gyalogolni) és a nyafogást hallgatni meg nem ugyanaz mint az erdő csendjét.