... tegnap panaszkodni az időjárásra, meg a késlekedő tavaszra, mert ma egyszeriben felragyogott az ég, és úgy is maradt!!! Az ember mindjárt másképp érzi magát a bőrében, érzi, hogy az életerő csak úgy áramlik benne. Egyből rám is tört a kertészkedés és örömmel láttam, hogy a balkonládámban (szegény ember vízzel főz...) a tavalyi snidling erőre kapott. Mi ez, ha nem a tavasz? Kap is majd maga mellé társbérlőket, egy-két csinos árvácska formájában. legalább a hőség nem viszi majd el őket idejekorán... No meg aztán a mosást is ki lehetett már tenni, persze nem gondoltam, hogy száradni is fog (nem is), de azért átfújta egy kicsit a tavaszi szellő (hol van már a tegnapi viharos szél?!). ÉS ki lehetett ülni ebédelni, jó csak rövid időre és pulcsiban, és közben fáztak egy kicsit az ujjaim, de mégis! Tegnap azért ezt nem lehetett volna megjósolni és valószínűleg mérget sem lehet rá venni, hogy ez így is marad, de ahogy tegnap is mondtam, ki kell használni, ami megadatik és akkor amikor megadatik. Egy nap az élet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése