PIPPI LANGSTRUMPF avagy HARISNYÁS PIPPI

Színházban jártunk! Bizony! Német színházban! Bizony!! Harisnyás Pippi történetét néztük, közülük is, amikor a Déltengerre utazik, hogy a kalózok fogságába esett papáját kiszabadítsa. Ebben szomszédai Annika és Tommi voltak a segítségére. És mivel Pippi a világ legerősebb és legagyafurtabb kislány, természetesen sikerrel is jártak. (Gondolom, ezzel nagy titkot nem árultam el...)

Pippi a világnak eme csücskében egy igazi kultusz. A gyerekek és a felnőttek is egyaránt imádják, de hát nem lehet nem szeretni. Én magam is szívesen olvasom gyerekeknek (ez azért nem minden meséről mondható el azért...) és szívesen nézem a TV-ben is (ez sem mondható el mindenről...). Borka imádja, Juli imádja. A főcímdalt végtelenített szalagként éneklik (lsd. lennt). Sőt az óvónénikkel is lehet kórusban, ill. a logopédus nénivel is. Hiába, már az ő gyerekkorukban is nagy népszerűségnek örvendett ez a furcsa, egy lóval és egy majommal teljesen egyedül élő kislány (filmfeldolgozás 1968-ban készült, kb. egyidőben a mi "Keménykalap és krumpliorrunkkal"). Borka repdesett a boldogságtól a színházban, legszívesebben már ma újból megnézné (azt hiszem, neki Pippi valahol egyfajta példaképül szolgál a bátorságával, a viccességével, a spontenaitásával). Az előadás kellően tarkabarka volt, kellően harsány, kellően zenés és éppen megfelelően hosszú, így még Juli is végig tudta ülni (és kellően egyszerű volt a  nyelvezete, hogy még én is értsem, de ezt csak zárójelben jegyzem meg).