...ami elindul valahonnan és fogalmam sincs hova lyukadok ki a végén. Mert igaziból olyan "télvégi" itt minden: az időjárás, a hangulat.... Ma váratlanul kisütött a nap. Reggel Rudi azzal ébresztett hogy "kelljek, mert hasamra süt a nap!". Én erre azt kérdeztem hogy, "miért, hova kerültem az éjjel?", de tényleg világos volt és a nap igenis kikukucskált az égen oda-vissza vágtató felhők között! Na, gondoltam, végre! Mindjárt más az ember kedve is, ha a reggeli kávé közben hunyorognia kell, mint azt nézni, hogy vajon mi szitál az égből. Aztán mire kicsit később elindultam, már persze nem sütött a nap, viszont beborult és metsző hideg szel kezdett fújni. Na, klassz: ma sem jött el a tavasz! Sőt meg az a kicsi is visszafordult, ami egyáltalán itt volt. No nem, a napot már régóta nem láttuk, de legalább enyheség volt. Ma megint a jól ismert átfázott érzés. Meg tea a radiátor mellett kucorogva... De azért a virágok itt is kint vannak, de hat itt az emberek sem öltöznek fel ha hideg van: egy pulcsi ha kicsit van csak hideg, és a ha 1o fok fölé megyünk már a póló és a rövidnadrág is előkerülnek ( grillezéshez). Úgy latszik, a természet ehhez alkalmazkodott: sok jóra, főleg tartósan nem kell számítani. Viszont amikor egy kicsit is kiderül, már usgyi kifelé, mert ki kell használni. Mindenesetre kibújt a hóvirág, a nárcisz is bimbózik és a rododendronok is. Úgyhogy kedves tavasz, látom és érzem én, hogy már itt jársz a kertek alatt, de gyere inkább bátran elő, mutasd meg magad!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése