- végre, végre hamisítatlan NYÁR van!! Ez 24 fokot jelent, de itteni viszonylatban ez kánikulának számít és annyi nélkülözés után, tényleg úgy is érzem. Már mi is úgy vagyunk mint a németek: mihelyst kisüt eg ykicsit is a nap, már megyünk is kifelé. A múltkor már 13 fokban grilleztünk is... Kabátban, szélben.
- hogy bodzaillat száll a levegőben, köszönhetően annak a rengeteg bokornak ami körülveszi a házunkat. Már majdnem készítettem is szörpöt (lassan már saját nagymamámmá válok), csak ezt nem tudom, honnan szerzek citrompótlót, ami úgy tűnik minden recept alapeleme.
- hogy órákon belül útra kelünk Magyarország felé, ahol is Rudi öccséjéknél töltjük a Pünkösdi hétvégét (bizony!!!) és ismét megtapasztaljuk a "hovatartozás" érzését... Talán csalódást okozok, de elmesélem, hogy amellett , hogy relatíve kiegyensúlyozott, kényelmes mindennapokat élünk, bizony van egy olyan vetülete is az idegen(ben) létnek, hogy gyakran érzed úgy, senkihez sem tartozol, senki nem kötődik hozzád - csak lógsz a levegőben. Ellentétben azzal a hálóval, ami otthon körülvesz, ahová "be vagy ágyazva". Sajnos... ez is van.
- hogy ma többen is megdícsérték a legutóbbi bolhapiacon beszerzett gyönyörű, bordós-lilás földig érő szoknyámat, ami Juli szerint "iged" (ez a német gyerekek szóhasználatában azt jelenti nagyjából, hogy "fúúúúj, ez undoríííííítóóóó!!!"), de talán nem volt igaza. Hiába, a nőknek nem kel, sok, hogy jó napuk legyen... 8ezt a férfiolvasóknak súgtam meg...)
- hogy Julika végre rászánta magát a futóbringázásra, ami az első lépés a kétkerekű bicikli felé. Eddig majdnem mindig a lustasága győzedelmeskedett, de most látta, hogy a vele egykorúak, sőt már kisebbek is nagyban kerékpároznak, így rászánta magát a gyakorlásra. Most szinte mindenhová ezzel jön és nem is kell neki sok, hogy váltani tudjunk egy rendes biciklire.
- és megint csak Juli: hallottam, ahogy egy összefüggő német mondatot mondott az óvónéninek: "Frau Meiners! Ich bin abgeholt!" - ami annyit tesz: "Frau M, jöttek értem!"
- hogy ilyen gyönyörű repceföldeket láthatok jártamban keltemben (nekem ugyanis a repce-, pipacs- és napraforgó mezők a gyengéim. Meg a hársfaillat.)Sőt!! bele is gázolhatok, ha úgy tartja kedvem. (Nekem ugyanis a repce-, pipacs- és napraforgó mezők a gyengéim. Meg a hársfaillat.Meg még van egy pár...)
Az apró örömök is örömök.... Szép Pünkösdi hétvégét mindenkinek!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése