DÉLNEK MENTÜNK

A május 1. itt is ünnep, de a közbeeső napot nem szokás ledolgozni sem előre sem hátra. Szabadságot kell kivenni, ha az ember szeretne valamit. Mi szerettünk volna ezúttal leruccanni Münchenbe (rokonlátogatóba). A "ruccanás" persze nem csak egy könnyű kis "ruccanás" hanem 600 km oda és 600 vissza. No nem egy nap alatt, a két gyerekkel, a 30 fokban, de akkor is. Igen-igen 30 fok!! Persze nem itt Észak felé, hanem ott lent, délen. Itt még múlt hét vége felé is 10 fok volt, tépett a szél és esett az eső. Ilyen időben kellett hangolódnunk és készülődnünk a hét végére Münchenbe beígért forróságra. Egy kicsit olyan volt mintha Mallorcára utaztunk volna. Úgyhogy még indulás előtt gyorsan át kellett nézni a nyári cuccainkat, hogy azért legyen mit felvegyünk.  Még jól is tettük, mert folyt rólunk a víz! Tavaly augusztus óta nem volt ilyen melegünk (akkor is otthon, Magyarországon), az meg hát, hogy éjjel nem lehet a meleg miatt aludni, no, az a a netovább! Itt még alkalmanként  fűtünk esténként...

München őrületesen nagyvárosias és pezsgő életet él. Nagyon gazdag, elegáns és temperamentumos a bonni viszonyokhoz képest. Nem is értem, hogy azok az ismerőseink, akik onnan költöztek ide, hogy-hogy nem verik a fejüket a falba... Bár azért örülök is valahol, hogy azt az első pár hónapot amit teljes ismeretlenségben töltöttem itt, nem ott kellett a forgalomban, a forgatagban, a millió "nemkedves" ember között (ezt nem én mondom, hanem az ott élők). Itt is épp elég volt, pedig itt ahhoz képest kihaltak az utcák és minden elérhető 20 percen belül. Az  vicces volt, amikor a némettanárnénim minősítette a bajor embert mint: "mogorva, maguknak való hegyi emberek szakállal és csúcsos kalapban" és közben hangsúlyozta hogy "mi - vagyis ők- teljesen mások vagyunk itt északon" - hát azért ehhez lenne hozzáfűzni valóm...

Persze most is elsősorban gyerekes programokat csináltunk, mert ha ők elégedettek  akkor mi is (ezt megtanultuk tavaly Deftben). Rudi azért eljutott az Olimpia Parkba míg én játszótereztem a lányokkal, de volt vurstli meg pónilovaglás meg fagyi is, amiért cserébe viszont "engedtek" egy kört a belvárosban...  Egyelőre ilyen apróságokkal kell beérnünk egy-egy városlátogatás alkalmával. Viszont eljutottunk a hegyekbe is, ami nekünk megintcsak nagy élmény. Bajorország gyönyörű!!! A hegyek, a házak, a táj... minden, minden! Teljesen mint Ausztriában. Ehhez képest mi egy "alföldi" kisváros vagyunk. A hegyekben meg volt egy kis hó!! Ez nagyon izgalmas volt a gyerekeknek, hogy szandálban meg pólóban hógolyózhattak - még ha az már sáros is volt. Főleg, hogy idén itt szinte egy szem sem esett. Bár ők azzal is beérik, ha van egy tó, azon egy hattyú, némi kenyér nálunk. Ez a havas kaland, csak a hab volt a tortán (de jó vastag).

Mutatok pár képet is:

Kilátás az erkélyről (szép éggel)

Belátás a csónakházba (hattyúval)

Rálátás a tóra (hóval)

És a ráadás: hazafelé még egy kis szeddmagad tulipán