HOLNAP...

... kezdődik az őszi szünet! Hogy miért ilyen korán? Hát azért, mert már augusztusban elkezdődött a tanév! Borka egy kicsit szomorú, hogy most 2 hétig nem mehet iskolába, de ennek a szomorúságnak én kivételesen nagyon örülök, mert ez azt jelenti, hogy jól érzi ott magát. És hát őszintén szólva, ez meg is látszik rajta. Valahogy az egész gyerek olyan kerek. A tanítónő is elkapott egyik reggel és hát nem sokat értettem abból amit mond, de azt igen, hogy ő is úgy látja, B. a helyén van és "remekül szórakozik". Azt máskor is mondta már, hogy "ő az osztály kis rajzművésze" és szerencsére ezt Borka előtt is többször elhangzott már, amitől nemcsak, hogy az önbizalma nőtt duplájára vagy triplájára, de igazi szárnyakat is kapott  - mármint B. nem a a Frau S. És ma mesélte éppen, nem kis büszkeséggel, hogy a napköziben a "nagyok" (tehát a másodikosok :) ) is mondták már, hogy úgy szeretnének rajzolni mint ő. Bizony!  

Egyelőre leginkább csak formarajz órájuk volt az elmúlt hetekben (az "igazi" írást majd a szünet után kezdik, de hát van még idő - a tanév július közepéig tart!), ami még B-nak is néha nehéz volt, de nagyon szépen rajzolta a párhuzamos vonalakat, nyolcasokat, csigavonalakat...stb. A füzetét beszedték a szünetre, pedig megmutatnék egy-két rajzot, mert tényleg nagyon szépek! Ezt az egyet fényképeztem le még korábban, de ennél aztán nehezebbek  is születtek a kezük alatt:

A színvilág mindig hasonló, csak maguk a formák bonyolódtak napról napra. A vonalakat, mielőtt papírra vetették volna, kijárták nagyban, aztán egymás hátára is rárajzolták az ujjukkal, majd jöhetett a papír és végül itthon a füzetbe.

Két hete aztán a  formarajz mellé bejöttek a különböző szaktárgyak is. Minden nap kettő, ebéd előtt. Az első benyomások alapján a következő sorrend alakult ki:

1. kézimunka (naná!)

2. festés

3. zene 

4. orosz: egyelőre egy kis kulturális bevezető volt csak: amennyire tudom, mindig elhangzott - németül- egy matrjoskababákról szóló mese

5. angol: itt már tanultak egy kis mondókát meg egy éneket, amire nem emlékszik, mert "anya, angolul volt és én nem tudok angolul!"

6. torna, euritmia ("tánc")

7. hittan 

Gondolom ez majd mindig alakulni fog, aszerint, hogy mikor hol történik valami érdekesebb.

És hogy nekünk, szülőknek mi tetszik? Mert nekünk is sok minden ám! Hát például az,

- hogy az ovi után, ahol a szülők egy része köszönésre sem méltatja a többit, nem hogy beszélgetne vele, itt reggelente szinte mindenki "Morgen"-nel köszönti az ismeretlen szülőtársakat is ahogy az iskolaudvaon átvágunk és ez nagyban erősíti az "idetartozás" érzését bennünk. 

- hogy látszik, hogy itt tényleg azért vannak ezek a családok, mert nekik ez a fajta pedagógia, ez a fajta iskola igenis fontos és nem azért, mert "itt van a sarkon és meg tudom fizetni" (mint az ovinknál).

 - hogy reggel együtt megyünk, hallgatjuk az unalomig ismételt gyerekzenéket és -meséket az autóban, közben nézzük a napot, az eget vagy a ködöt a Rajna felett, így készülvén fel az előttünk álló napra.

- hogy a tanítónő, Frau S. , majd' minden nap reggel kézfogással köszönti a szülőket is, nem csak a gyerekeket.

- hogy kedvesek a szülőtársak.

- hogy egy jókedvű, csicsergő gyereket kapunk vissza minden délután, aki hazáig meséli az élményeit.

- hogy látjuk rajta, hogy a helyére került: már nem feszeng, már nem szorong, hanem magabiztosan lépked a kis világában.

Hát ezért.  Jó itt nekünk.