TÉLI FŐZŐCSKE

Mivel már visszavonhatatlanul itt a tél, sokkal jobban esnek a tartalmas, meleg ételek, a meleg italok mint pihekönnyű saláták és a limonádé. Ti is észrevettétek? És ilyenkor jön el a sütőtök vagy a gyökérzöldségek ideje. Én nagy híve vagyok a helyi, szezonális ételeknek. Jobban szeretem azokat enni és inni, amiknek éppen itt és most van szezonja, soha nem veszek januárban epret, novemberben hónapos retket, vagy karácsonykor spanyol görögdinnyét. Egész egyszerűen azért mert finomabbak, frissebbek és tápanyagban gazdagabbak akkor, amikor éppen a saját élőhelyükön teremnek, igazi földben és nem utazzák át a fél világot miután zölden, ha vagy éppen halványsárgán leszedték őket a világ másik felén, hogy a német (vagy akár a magyar, mindegy) háziasszony megfőzze belőlük a vasárnapi ebédet. Persze azért vannak kivételek, mert banánt ugye nem lehet frissen beszerezni. Legalábbis ha nem a Bahamákon élünk. Márpedig... Sajnos errefelé még sok minden mást sem, de akkor azt szoktam csinálni, hogy megnézem a boltban, a származási országot és azt választom, ami közelebb esik hozzánk. Tehát nem veszem meg a chilei fokhagymát, csak a spanyolt, de legtöbbször otthonról hozom, mert  a magyar (ie. pécsi vásárcsarnokban beszerzett) fokhagyma semmivel nem veszi fel a versenyt (nálunk). Ha otthon járok, különös élvezettel válogatok még a sarki Spar kínálata között is, mert nem győzök betelni azzal, hogy mennyi helyi (magyar) zöldséget és gyümölcsöt lehet kapni. Nem francia almát, amerikai diót és új zélandi krumplit, hanem jó kis nyírségit vagy alföldit. És hogy  jön mindez ide? Hát úgy, hogy most a répának, a töknek, a fekete reteknek, a babnak, a céklának, a krumplinak van többek között itt az ideje és lesz még tavaszig. Én nem bánom, mert ezek itt is megteremnek és, mert mondom, jobban is esik mint bármi más ilyenkor. 

És hogy ez mi?

Hát ez az ún, "feketegyökér", vagy a "szegény ember spárgája". Kívül fekete, belül fehér, vitaminban gazdag és állítólag a pestist is gyógyítja (még jól jöhet...).  A németek teljes egészében magukénak vallják, de egyes források szerint már régesrégen az Ibériai félszigeten is ismerték. Én mindenesetre sehol máshol nem találkoztam még vele csak itt és csak télen.

Már az első itt töltött télen felfedeztem, de azt sem tudtam eszik- e vagy isszák (akad még egy-két ilyen a pultokon, de majd szép lassan összeismerkedünk velük is). Aztán tavaly, egy baráti vacsorán már kóstoltam is, ízlett is, de nem vetemedtem rá. Aztán most rám mosolygott egy szép csokor az Aldiban. Abban a pillanatban eszembe is jutott, hogy nemrégiben receptet is láttam hozzá, és uccu neki, bedobtam a kosaramba. Hát, azt írták, hogy gumikesztyűben ajánlatos meghámozni (nem volt), mert megfogja a kezet (igen, barnára), de azt nem említették sehol, hogy hámozáskor nem csak a kezet, de a hámozó kést is egy ragaccsal vonja be, amitől aztán elég nehéz megszabadulni (ie. ne a legjobb hámozónkat használjuk erre). Hámozás után rögtön ecetes vagy citromleves vízbe dobjuk, mert azonnal barnulni kezd. Aztán jöhet a főzés. Én ezt a receptet próbáltam elsőre és azt kell mondjam, isteni lett!!! Még a gyerekek sem idegenkedtek tőle (kellően seszínű), sőt többször is vettek belőle. Sós krumpli és sültkolbász dukált hozzá, hogy teljes legyen a helyi, szezonális német ebédünk.  

VAJBAN PÁROLT FEKETEGYÖKÉR

Kell hozzá:

800 gr. feketegyökér (kb.)

1 ek. liszt

3 ek. ecet

*Ebbe dobjuk bele a meghámozott, majd 4 cm-es darabokra vágott feketegyökeret.

* 300 ml vizet és 200 mil tejet összeforralunk, ebben főzzük majd 25 percig a gyökérdarabokat.

* 40 gr vaj, 50 ml. zöldségalaplé, só, bors, egy csipet paprika, adja azt az alapot, amiben aztán a már kifőtt zöldséget még 5 percig pároljuk. Friss petrezselymet szórunk a tetejére.

Jó étvágyat!