AKKOR LÁSSUK...

... a filmeket, amikből ugyan nem lett 20, de azért lett 16.16 film elrepített több ízben Párizsba, sőt az amerikai Texas állam beli Paris-ba is, Budapestre, Hamburgba, Berlinbe, Kubába, Törökországba, Indiába, Olaszországa, Balira, Amerikába (New York-ba és Délre) és Görögországba. A földrajzi utazás mellett, időben is utaztam és bejártam a 19. század végétől a 21. század első évtizedeit. Azért ez már valami, nem? Láttam Szabó Magda, Nelson Mandela, Zsolnay Vilmos életének egy-egy epizódját és bepillanthattam számtalan kisember életébe. Úsztam szappanhabos semmi kis filmekben, de lelki mélyrepülésben is volt részem egy-egy felkavaró történet során. Volt úgy is, hogy jópár "mélyrepülés" után már vágytam egy kis édes semmiségre, amikor csak úgy ráfeletkezhetek a történetre. nem kell különösebben figyelni, gondolkodni meg aztán végképp. Ezek is kellenek.

1. Paris, Texas

2. Amal

3 Happy End (Audrey Tatou): francia lány New York-ba indul szerencsét próbálni. Rémes francia akcentussal szinkronizálták Audrey Tatou-t. Így már nem olyan bájos mint az "Amelie csodálatos élete"-ben. Nem is ajánlom senkinek.

4. Mielőtt leszáll az éj (Before the Night Falls): homoszexuális, és ezáltal rendszerellenesnek kikiáltott kubai író-költő, Reinaldo Arenas hányattatásai Havannában (főleg) az 50-es évektől, már Amerikában bekövetkezett haláláig. Igazi mélylélektani dráma... Ami miatt nekünk különösen érdekes volt, hogy volt szerencsénk egyszer a mai Kubát látni. És mi ugyanazt a Kubát láttunk, mint a filmben. Hiába telt el ugyanis közben vagy 30-40 év, fejlődés nem volt... Minden ugyanúgy van ma is, mint amikor 1953-ban Fidel Castro hatalomra került. Az épületek ugyanazok, csak még kopottabbak, rozogábbak, dugadőltebbek. Csak az emberek nem változtak: (látszólag) továbbra sem hagyják, hogy a jókedvüket kikezdjék a körülmények. Tanulhatnánk...

5. Utolsó tangó Párizsban (1972, Marlon Brando)... ez is. Amikor megnéztük, kicsit utána olvastam. Kiderült, hogy mind a két főszereplő valahol belehalt ebbe a szerepbe. Mindketten, Marlon Brando és Sophie Schneider is megalázva és kiszolgáltatva érezték magukat végig a forgatás alatt. A szinésznő végül soha nem tudott kitörni abból a skatulyából, amibe e film révén került és igazi családi háttér nélkül kábítószerefüggő lett még a 70es években. Viszonylag fiatalon meg is halt.

6. Fallal szemben ("Gegen die Wand"): Fahin Askin német-török rendező filmje (a németországi török) kisebbségi élet nehézségeiről, az hagyományokról, szerelemről, családról.

Na, ezután a három film után éreztük úgy, hogy mi már több ilyen felkavaró filmet nem tudunk megnézni. Ekkor jöttek a könnyedebbek:

7. Szabó Magda: Az ajtó (Szabó István): (na jó, ez csak azért könnyedebb, mert magyarul van és nem kellett hegyezni a fülünket vagy mereszteni a szemünket, hogy értsük, miről is van szó. Volt, hogy az erős spanyol akcentussal beszélt angol nyelvű filmet néztük német felirattal, volt hogy a török nyelvű párbeszédeket próbáltuk németül olvasva megérteni és sajnos volt olyan is, amit fel kellett adjunk mert mind a szinkron, mind a  felirat tőlünk távol álló nyelven volt, na ehhez képest egy 100%-ig magyar film... az maga a felüdülés!).)Szépen megrendezett, szépen felvett film. Nézzétek meg! (Az éles szeműek észrevehetnek olyan részleteket is amik a 60as években, amikor is a történet játszódik, nem történhettek meg, mint például világítás a hűtőszekrénybem, ill. egy száll kombinéban ajtót nyitó háziasszony, de ettől csak izgalmasabb... :)

8. Ízek, imák, szerelmek ("Eat, Pray and Love") : csak ennyit mondok: Julia Roberts

9. Monsieur Ibrahim és a Korán virágai (Omar Shariff): ismét Párizsba repít...

10. Paris (Juliette Binoche): JB-t azóta kedvelem,mióta még réges-régen láttam a "Három szín" trilógiában. Mindig hiteles, életszerű, amolyan "utca embere". Ez egy egymással párhuzamos szálakon folyó párizsi történet, csak ellentétben az ehhez hasonló filmekkel, itt a végén nem érnek össze a szálak és nem derül ki hogy valójában mindenki mindenkit ismer valahonnan. Ebből a szempontból egy kicsit csalódás.

11. Invictus (Morgen Freeman): a dél afrikai baseball válogatott 1992-es bravúros világbajnoki szerepléséről szóló történetbe ágyazott Nelson Mandela-ról és az apartheid utáni időkről szóló film. Magával ragadó, pedagógusoknak felettébb tanulságos...

12. Berlin' 36: az 1936os Olimpiai játékokról a németek már kitiltották a zsidó származású versenyzőket. Amerika bojkottal fenyegetett, így visszakoztak és felkészítettek egy magasugró sportolónőt, Gretel Bergmann-t. Csaképpen, a legvégén, amikor Amerika már nem visszakozhatott, mégis kizárták. Megrázó, igaz történet Rudi olimpiai gyűjteményéből.

13. A föld szeretője (Zsolnay Vilmos): akár egy jó film is lehetett volna és akár egy nagyon jó reklámot csinálhatott volna Pécsnek és a a Zsolnayiaknak, ha nincsenek benne tárgyi "tévedések" (hívjuk rendezői szabadságnak) és egy kicsivel több pénz lett volna rá- Így technikailag és dramaturgiailag is az Onedin családdal vetekszik. Sajnos. Arra minenesetre jó volt, hogy egy kicsit utánanéztem a Zsolnay családnak és ezzel már mindenképpen nyertem.

14. Sült zöld paradicsom: az amerikai Délen játszódó történet a bátorságról, barátságról, testvériességről, életszeretetről. A mai keserű időkben mindenkinek ajánlom, hogy egy kis inspirációt nyerjen a mindennapokhoz.

15. A szív dallamai: pont olyan mint a címe, de legalább tudtunk tőle aludni... Meryl Streep: new york-i hegedűtanárnő aki sajátos módszerével, az árral szembe úszva "megment" egy halom hátrányos helyzetű gyereket. Sok ilyen filmet láttunk már. Ennek az első fele kifejezetten rossz, de aki végig tudja ülni, annak a második fele már kész felüdülés lesz. Ambíció nélküli zenetanároknak...

16. Az első Olimpiai játékok ("The First Olympics. Let the Games Begin"): amerikai játékfilm arról, hogy hogyan is szerveződött meg az  első modern kori Olimpia 1896-ban. Honnan jött az ötlet, hogyan toboroztak jelentkezőket, ők hogyan készültek fel, hogyan jutottak el Athénba és végül is hogyan alakultak az ottani események. ez igaziból egy marikai tévéfilmsorozat, nem egy filmtörténeti ikon, de nagyon érdekes (különösen az olyan olimpia "fanatikoknak" mint az én drágám..)


Ahogy közeledett az általam kiszabott határidő, úgy kellet hajrázzak a filmekkel és a könyvekkel is. És hát ugye vagy olvasok, vagy filmet nézek. Ezért a megcsúszás, de azért még elárulom, hogy a következő napokban, hetekben még szeretném Coco Channel, Margaret Thatcher és II. Erzsébet életéről szóló filmeket megnézni.  Csak úgy, mindeféle kötöttség nélkül...