ALAAF!

"Alaaf" a kölni karnevál hivatalos köszöntése, amit az elmúlt napokban igen gyakran hallani az utcán. Igen igen, ismét elértük a karnevál csúcspontját! Bár az igazán elszántak már november 11 óta, vagyis a karneváli szezon hivatalos nyitónapja óta szorgoskodnak, törik a jelmezükön a fejüket, gyakorolják a hamisíthatatlan nótákat, vagyis hangoldódnak erre az egy hétre februárban, azért a többségnek ez a 4 nap marad, hogy kifordítsa a világot a négy sarkából, hogy aztán majd kedden, mintha misem történt volna, varázsütésre a részegek, az üvegek, a szemét minden eltűnjön, mintha ott sem lett volna és decens úriemberként folytassa az életet.

Azt hiszem a gyerekek életében az évnek három fénypontja van: születésnap, karácsony és a farsang. Már hetek óta készülődtek nálunk is. Borkától idén ezt az útmutatást kaptam a jelmezre, amikor kiderült, hogy az iskolában a téma a mesék világa és ő Piroska lesz:

Ez lett belőle. Nem volt nagy ügy: a ruhát örököltük, piros póló, harisnya akadt, csak egy pelerint kellet varrni. A kosárba sósperec és virág került, így indult kis Borka a nagymamához (az iskolában aztán egyből szembe jött a vele a farkas...).

Juli először farkas akart lenni (vagy angyalcápa). Aztán rábeszéltük, hogy legyen mégis inkább macska, az mégiscsak kedvesebb. Jó. Mire majdnem készen voltam a fülekkel, kitalálta, ő inkább boszorkány lesz (eddig az oviban mindig az erdő volt a téma, az angyalcápán kívül minden belefért volna). Jó. Borka tavalyi jelmeze pont jó is lesz, nincs gondom vele. Aztán mire ebbe belenyugodtunk, kiderült, hogy mégsem fog menni, mert idén nem is kell otthonról hozni a jelmezt, minden kelléket biztosítanak az oviban. Ugyanis ebben az éveben, kis törpének, tündérnek, ill. vizilényeknek öltöznek a gyerekek, akik segítenek az Anya- természetnek ráhangolódni a tavaszra. Jó.  Azért Julinak mégiscsak hiányzott maga jelmezkészítés és beöltözés izgalma, így tegnap összeválogattunk neki egy amolyan kellően törpés, de mégis hétköznapi ruházatot térdnadrággal miegyébbel és egy korábbi manósapkát nyomtunk a fejébe (azért mégsem az a tündér-típus, és hogy mik is azok a "vizilények" pontosan nem tudjuk, így maradt a törpe). Így már kellően törpés lett:

 Én idén nem voltam valami karneválos hangulatban (talán igaz, hogy háromszor kell valaminek megtörténnie veled, míg már elmúlik az izgalma és szokássá válik) , nem is nagyon akartam beöltözni, de a gyerekek részéről elég nagy nyomásnak lettem kitéve és az iskolában sem maradhattam volna ott, hogy megnézzem a gyerekeket ha ne vagyok beöltözve. A mesék világából kellet ugye ihletet meríteni és Julinak támadt az a remek ötlete, hogy legyek Hamupipőke. Minden adott volt hozzá: lila hosszú szoknya, fehér blúz, narancssárga kötény, n. s. kendő a fejre és egy tálban lencse és pár kisegér. 

 A gyerekek között sok volt a rózsaszín hercegnő (persze), a boszorkány, de akadt Piroska mellé egy farkas is, vagy Csizmás kandúr, vagy  király ( a tanítónéni a gonosz királynő volt a Hófehérkéből és képzett és végzett színésznőként remekül alakította a szerepét). Egytől-egyig remek jelmezek. De a szülők sem maradtak el a gyerekek mögött: voltak Piroskák, boszorkányok, holland halász, skót és sok más.

A waldorf iskolában minden (?) hónapban van ún. "hóünnep", amikor is a gyerekek a színházteremben összegyűlve, a színpadon többi tanuló előtt megmutatnak valamit, amit abban a hónapban tanultak (ettől aztán pár év után olyan magabiztosan mozognak és beszélnek nagy közönség előtt, hogy le a kalappal!). Ezt most összekötötték a farsanggal. Csupa jelmezes produkció. Borkáék osztálya "szavalókórus" formájában  Csipkerózsika történetét adta elő (vagyis inkább fújta teli torokból). 

Igaziból nem is akartam tovább maradni, de annyira jó volt a karneváli hangulat, hogy végül ott ragadtam a végéig. Még benéztem az osztályba, ahol természetesen akadt süti és kávé, majd felkerekedtünk. A hazaúton még kerülgettük a fel-felbukkanó, vagy komótosan sétáló, esetleg a villamost váró bohócokat, nyulakat, párducokat, barnamedvéket és királylányokat, de a mi részünkről  az idei év karneváli szezonja ezennel véget ért (Rudi még mulat a munkahelyén). Most szerdáig szünet lesz az iskolákban, aki hozzánk hasonlóan úgy érzi, hogy ennyi elég is volt, elhagyja  a várost, sőt a tartományt is, hogy csak kedden délután térjen vissza.

Értem én, ha valaki ide születik és ebben nő fel és készül rá és így vagy úgy hangolódik, akkor nagyon jól tud szórakozni akár 4 napig is egyfolytában. Aztán hazamegy. Alszik egyet és hopp, elmúlik a varázslat, ha úgy tetszik  100  egész éves álomba zuhan újra, hogy pontosan 364 nap múlva újra felébredjen. De erre születni kell ...