Szépet ajánlok. És a sok szépség között egy bonni utcaképet. Ez az utóbbi időkben a kedvenc utcám. Ha megnézitek, egyből rájöttök, hogy miért. Ide járok jógára, így az elmúlt hetekben mindig tátott szájjal érkeztem az órámra miután áthaladtam ezalatt a mesébe illő rózsaszín alagút alatt. Szépen, lassan, ámuldozva. Egyszer oda, majd ugyanúgy vissza. Sajnos fényképezőgépet csak a múlt héten vittem, de akkorra már nem volt ugyanaz: barnuló, hervatag virágok, földrehulló sziromszőnyeg. De látjátok? Valamiért mégis ezek a fák is ide akartak kerülni a többi bonni emlék közé...
2 megjegyzés:
Ez tényleg világszép a képen is, de gondolom hogy a valóságban ezerszer felülmúlja a képen láthatót. Ez az út mesébe illő lehet, nem is csodálom hogy bekerült a bonni emlékeid közé, és főként a szívedbe.
Aztamindenit....
Megjegyzés küldése