SUSHI VACSORA

Rudi  névnapi gálavacsorája nagy nemzetközi összefogással készült. Úgy is mondhatnám, a nagy magyar-japán barátság jegyében. Egyszer már írtam arról, hogy van egy japán tanítványom. Sőt, amióta nem írtam róla, már három is lett. És egyszer írtam arról, hogy az egyikőjük milyen isteni szusit csinál. Hát most nem kóstolóba kaptunk, hanem én vettem tőle egy "mesterkurzust". Ugyanis ez lett Rudinak az ajándékom. 

Alapos elméleti felkészülésemet segítette ez a részletes, fényképekkel illusztrált bevásárló lista, amivel felszerelkezve elmentem egy ázsiai boltba ( a bonni japánok, Düsseldorfban vásárolnak, ahol mintegy 8000 japán él és minden "hazai" szolgáltatás elérhető: üzletek, teaházak, fogorvos, fodrász, iskola... Úgy is hívják "D. a rajnamenti Tokió"), de nekem ez a kicsi, közeli is megtette. Főleg mert csak a külső borításként szolgáló tengeri alga lapokat kellet beszereznem.  Azt gondoltam, papírból dolgozva gyerekjáték lesz megtalálnom, de őszintén szólva még is így meggyűlt a  bajom a sok ázsiai felirattal. Szerencsére a többit, a szusi ecetet és a speciális szuper-ragadós rizst a tanítványom hozta - szerinte 5 kilót felesleges lett volna megvennem, ő meg úgyis főz minden nap (igaza van).

Sajnos megint elfordult a kép...:(

A japánok. hagyományosan nyers halat tesznek a közepébe főtt répával, uborkával és avokádóval, de ha nem a földieiknek

készítik (vagy nem jutnak el Düsseldorfba) inkább maradnak a füstölt lazacnál. Mi nem bántunk! :) Egyet mutatott meg, hogy hogyan, meddig terítsem szét a rizst (tényleg ragad!!) a "maki" nevű bambusz alátétre helyezett "nori" algára, aztán hova, mennyi töltelék kerüljön, ill. a kunszt, a feltekerés mikéntjét.

 Hát míg ő 3 perc alatt cakkundpakk elkészült eggyel, nekem még bizony gyakorolnom kell a technikát, de azt kell mondjam, minden elfogultság nélkül, hogy elsőre egészen jól sikerült. Az izét nem lehet elrontani, olyan tenger ízű amilyen, semmiféle plussz fűszer nem került bele, ill. csak evéskor mártogattuk egy kevés szójaszószba. A kérdés, hogy a feltekerés mennyire jól sikerül, hogy a töltelék mennyire lesz középen vagy esetleg elcsúszik-e a szélére.  Hát az elsők ilyesfélék lettek:

Voila! Hát ha mesterkurzust még nem is tudnék adni, de lehet hogy egyszer magamtól is megpróbálkozom vele.  Ő cserébe ezekért a könnyű, már-már légies falatokért egy jó kis babgulyás receptet kért tőlem...