A
kelet európai alkalmazott jó. A kelet európai alkalmazottat szeretik,
mert jó a teherbírása, mert kitűnően ALKALMAZkodik. Mert egyfajta
önbizalomhiányból és beteges megfelelési kényszerből a
végletekig elmegy, nem szól, nem "ugrál". Hatékonyan, gyorsan dolgozik,
bírja a terhet. És a munkaadónak ez mind remek (és a kelet európai
munkavállalóak is látszólag jó, mert jól keres és aki jól keres, annak
ugyan mi baja lehet az életben?!)). Arra a rengeteg stresszre amivel ez
jár, senki nem gondol. És a stresszt különféleképpen éljük meg: van aki
magában halmozza és hordozza és van aki kiadja vagy úgy, hogy
egyfolytában beszél, vagy úgy, hogy jelenetet rendez, van, aki eszik és van, aki iszik (jó, van aki fut,
de szerintem ez a kisebbik hányad). Egyik sem ideális. És nem
mindenkinek egyforma az otthoni háttere. Nem mindenkinek olyan stabil,
hogy ha letette a sokórányi munkát és hazamegy, ott már nyugi van. Mert
lehet hogy a párján is nagy a nyomás és ő sem bírja olyan jól és még van
egy-két-három kisgyerek, akivel foglalkozni kell és még, aki esetleg
idegesít is. Talán barátok sincsenek, talán egyáltalán nincs
kikapcsolódási, ventillálási lehetőség és a stressz, az elégedetlenség
csak halmozódik és már nincs kiút és elpattan egy húr. "Familiendrama" -
így írta a sajtó mindazt, ami a napokban történt. Nem messze, nem egy
gettóban, nem drogfüggők között, nem "italozás közben". Nem. Itt nálunk.
Erről is azt gondoltuk eddig, ez velünk, nálunk, a mi utcánkba, a mi
köreinkben ... nem történhet meg. De igen: velünk, nálunk, a magyar
kolóniában, a Telekomnál.
Többet erről itt
