MILU

A kék autónk, Milu (amúgy egy Fiat Multipla, azoknak, akik nem ismernék), pár héttel ezelőtt otthagyott minket az ovi előtt. Szerencsére, hogy ott és nem Sankt Agustin-ban ahol kedden délelőttönként Waldorf babát varrni tanulok (ez egy tőlünk kb. 15 Km-re fekvő másik város). Mert ezzel az erővel ott is történhetett volna... Mi hazajöttük a busszal, Rudi pedig este visszament érte egy kollegájával és elvontatták a szervízbe, ahol pár nap alatt  meg is csinálták. Vagyis Rudi szerint inkább csak csináltak rajta valamit, mert az a lámpa (izzítógyertya?), ami előtte is világított, az világított azután is. Mindegy, de ment. Egeszén két héttel ezelőttig, amikor is innen a házunk elől megint nem akardódzott elindulnia. (És megint egy sankt augustin-i kirándulás után. Valahogy a Jóisten megint rajtam tartotta a szemét...) Újból szervíz. Először 1000 Euro-ra saccolták a "kezelést", majd egy hét után telefonáltak, hogy még egy hetet kérnek és 1800 Euro-t (ettől kisebb sokkot kaptunk). Az egy hét ma járt le, már-már azt hittük, holnaptól ismét autózhatunk, de kiderült, hogy valami alkatrész még nem érkezett meg (sőt, még visszaigazolást sem kaptak a beszállítótól). Hmmmm.... Na, mindegy. Ez a rengeteg várakozás és rengeteg költség viszont segített meghozni a döntést: 6 együtt töltött szép év után Milunak mennie kell! Ezek után elkezdük nézegetni az autókat (Rudi a neten én meg az utcán) és egymástól függetlenül ugyanarra jutottunk. Hogy mire, azt csak később árulom el. Az az egy biztos, hogy szürke lesz, vagy ezüst vagy fekete, mert úgy látjuk ma nincs nagyon más a piacon... Addig is biciklizünk meg buszozunk (és autóval rendelkező barátaink segítségét kérjük ha a nagybevásárlás már nagyon égető) és várjuk, hogy Milu, ideiglenesen ugyan, de hazajöjjön a "gyógykezelésből".

(Csak hab a tortán, hogy a mosógépünk is elromlott és szintén egy hete várjuk a szerelőt, aki állítólag majd elviszi és hoz helyette egy újat, mivel a garancia még érvényes rá. Csak hát a Farsang igencsak felborította itt a normális ügymenetet (?)).

BÁL, BÁL MASZKABÁL...

Csütörtökön délben együtt utaztunk a buszon egy tigrissel, egy kalózzal és egy elefánttal. Mi, a cica és a boszorkány. A városban pedig összefutottunk jópár bohóccal, tündérrel, ilyen-olyan bogárral, de láttunk egy mosómedvét is, aki éppen jegyért állt sorban a buszpályaudvaron. Mert csütörtökön ÁLLT A BÁL! Az oviban is, a Telekomnál is és minden utcasarkon. Az üzletek korán bezártak és Rudiéknál is 11.11-kor beindult a buli és aki tehette mind elindult ide (Rudinak sajnos fontos határidős munkája volt, így ő napközben csak be-bepillantott és este kóstolt csak bele igazán a mulatságba): 

Az oviban is jól sikerült az Ünnep. A lányok, három kivételével, mindannyian erdei tündérek voltak, de Borka volt a "legerdeibb" mindközül: semmi rózsaszín, semmi csillogás, de mégis csupa kellem és báj. A jelmezét többen is megdícsérték, sőt még hazafelé az utcán is megállított valaki, hogy milyen "supersüß" (szuperédes) a gyerek. Mindketten büszkék voltunk! Ő a jelmezére és én is az ő jelmezére, ami életem első jelmeze volt. Aki nem tündér volt, az mókus, pillangó, ill. katicabogár. A fiúk között akadt békakirály, manó, törpe és vadász is. Frau Sand Föld Anyának öltözött (nagyon szép volt!), a másik óvónéni pedig virágtündér. Egy pár szülő is jelmezt öltött, így akadt bohóc és indián is délben a várakozók között:

Én akkor bátorodtam fel, amikor délelőtt láttam először egy tengerészt, majd egy kalózt elsietni az ablakunk alatt. Mivel semmiféle előzetes tapasztalatom nem volt a tekintetben, hogy tényleg, milyen is itt a farsang, így nem is tudtam, hogy beöltözzek-e vagy sem. De aztán nem bántam meg. Úgy éreztem én is méltóképpen kivettem a részem a Napból (és a gyerekeknek is tetszettem a boszorkány kalapommal):

Mi ezzel be is fejeztük a farsangolást, bár a városba még csak most kezd tetőfokára vágni a hangulat. A nagy, városi felvonulás még hétfőn lesz (akkor ovi sem lesz) és utána már tényleg jöhet a tavasz!!

FARSANG MÁSODSZOR

Farsang másodszor, de biztosan fogok még írni róla, mert ezen a hétvégén aztán végérvényesen beindult a  szezon! Már szombaton megkezdődtek a különböző városrészekben a felvonulások, de az igazi, nagy városi majd csak jövő hétfőn lesz Bonn belvárosában (vagyis nem igaz, mert Kölnben, ami az egész ünnepségsorozat epicentruma). Mi, a "világlátottakra" hagyatkozva, azt a gyerekekkel kihagyjuk, inkább egy kisebbre mentünk tegnap délután. Ez Bonn egy kevéssé ismert, külvárosában, Schweinheim-ban volt és tényleg, ahogy mondták is, kisgyerekekkel teljesen baráti méreteket öltött. A lényeg ilyenkor ugyanis, az, hogy kifejezetten a karneválra szerveződött egyesületek (Németország amúgy az egyesületeke Mekkája), ill. iskolák, óvódák, valamint baráti csoportok vonulnak fel. A nagyobbak teherautókkal, a kisebbek gyalogosan, de mindenki jelmezben.

A hangos zeneszót már csak a -szintén jelmezes- nézőközönség még hangosabb "Kamelle! Kamelle!" kiáltozása kíséri, amire ők RENGETEG édességet szórnak szét közöttük. És hát a vadászösztön ilyenkor felébred kicsiben és nagyban egyaránt. Mivel ez egy kisebb felvonulás volt, egy kevéssé ismert kerületben, így nem kellet ölniük és taposniuk egymást az embereknek, hanem tényleg csak állni és várni az "égből pottyant szerencsét". Mi, kényelmesen kb. 5 kilogram gumicukrot, csokit, nyalókát és rágót gyűjtöttünk be. Gondolom ez egy nagyobb felvonulás esetén még több. Bár ki tudja, mert ott aztán a tömeg is nagyobb és ezáltal a  konkurencia is... Nagyon tetszett, hogy korra, nemre való tekintet nélkül egyszerüen csak szórakoztak az emberek. Látszik, hogy a farsang itt az élet része és igenis merik magukat jól érezni. Múlt hét végén, mior Borkával bementünk a Karstadt áruházba, hogy még beszerezzük a tündérszárnyakat a jelmezéhez, belebotlottuk egy a dolgozók (!!) által tartott jelmez-bemutatóba, ahol idősebb és fiatalabb kollégák libbentek ide-oda hastácosnő, matróz, tündér, indián ... jelmezekben. Ezt otthon nehezen tudnám elképzelni, hogy a Tesco dolgozói, vagy akár az Árkádé is megtennék. Ezek a karneváli egyesületek is már egész télen, ha nem egész évben, arra készülnek, hogy ilynekor, egyszer (?) megmutassák magukat az embereknek.Törik a fejüket a jelmezükön, a zenén, amire vonulnak, a koreográfián, beszerzik a dobálni való...stb. - ez az életük, ezért jöttek létre. És a nézők, az utca embere, is ilyenkor készül és beöltözik és jól érzik magukat. Az igazi Ünnep március 3-n, e hét csütörtökön kezdődik. Ilyenkor sok üzlet is már kora délután bezár, sőt a szervízben, ahol az autónk van (szegény, ismét ott töltötte a hétvégét), is azt mondták, hogy a farsang miatt nem is tudják most megmondani, mikorra is készül el.

 Mi a hét többi felvonulását már kihagyjuk, elég volt ennyi (majd megnézzük a Tv-ben ahol élő adásban közvetítik a kölni hacacárét). A gyerekeknek is elég volt és a begyűjtött édesség is kitart most egy jópár hétig (még így átválogatva is). De beszéljenek most már a képek:

(a bukósisak nem szándékosan maradt a fejükön, bár jól jött, mivel sokszor a fejünkre esett a repülő édesség)

Ez csak Borka szerzeménye. Julinak volt mégegyszer ennyi, de mára mindent bedobtak a közösbe, amit aztán én még átválogattam (de erről a gyerekeknek egy szót sem!)

ERDEI TÜNDÉR

Az otthoni oviban farsangkor nem volt a klasszikus értelemben vett beöltözés, ami, amíg Borka kicsi volt, nem is volt lényeges. De ahogy nagyobb lett, ő is szeretett volna beöltözni, főleg mert mindenki kérdezgette hogy "na, minek öltözöl?" és ebből hamar levette, hogy farsangkor "illik" jelmezt ölteni. Szerencsére, ebben az oviban "rendes" karnevált tartnanak, jelmezzel meg mindennel. Egyetlen megkötés van csak: az idei farsang témája az erdő, így ezen belül kell a fantaziánkat megmozgatni. Nekem nem kellett különösebben törnöm a fejemet, mert Borka az első pillanatban kijelentette, hogy ő bizony erdei tündér lesz és mindjárt le is rajzolta, hogy hogyan is képzeli. Nekem "csak" a megvalósítás maradt, de szerencsére átmenetem a cenzúrán. Íme:

(Majd barna harisnyát húz, nem ezt a pirosat). A szoknyát zöld falevelek, fehér virágok és piros, kék, ill.narancssárga fa gyöngyök díszítik, ez utóbbiak az erdőben található bogyók. Egy zöld gyapjú pulcsi esett áldozatul a levelek és a sapka elkészítéséhez (szerencsére egy szívemhez nem túl közel álló, turkált darab, így nem nagy veszteség). Csak a mosogépben kellett egy kicsit megfuttatni, hogy eléggé összeálljon és ne foszoljon. A virágok filcből készültek. A pólón és a sapkán már öntapadós anyagból (ezeket Borka ragasztotta fel), de a szoknyára még egyesével varrtam rá. (Aztán rábukkantunk erre a matricás változatra és ez jelentősen felgyorsította a munka menetét.) A szárnyakat és a varázspálcát úgy vettük (azóta egyadta "varázslatban" töltjük csillámporos mindennapjainkat...)

Arra külön büszke vagyok, hogy az egészre alig kellett pénzt kiadnunk, mert a készen kapható jelmezeket igencsak borsos áron kínálják. Itt a legnagyobb kiadás a szárny volt, de azt nem tudtuk volna házilag kivitelezni. Mármint ilyenre...

(Bár a bárányhimlő is még lóg a fejünk felett, Borka arcán a pöttyök nem emiatt vannak. Ő maga kaparta el őket. Sajnos. Erre mondta Julika, miután észrevette hogy karcolások vannak az autónk oldalán, hogy :" Nézzétek, valaki elkaparta az autót!"

FŐZŐCSKE

Megint főztünk... vagyis természetesen főzünk minden nap, csak éppen a paradicsomleves-halrudacska-krumlipüré unalmas hármasáról azért, valljuk be, nem nagyon van mit írni, de az alábbi három étel igazán megérdemli a hírnevet.

Meg ősszel, amikor már kezdtem halálosan unni a saját főztömet, vettem egy recept-újságot, főleg mert a fedőlapon mindjár volt egy étel, aminek már a látványától is összefutott a számban a nyál. Aztán valahogy félrettem és nem is kerül elő mostanáig. Mostanra érett meg a helyzet annyira, hogy újből elővegyem és ezúttal meg is csináljam Őt:

"Nürnberger Quiche" névre hallgat, de igaziból nem is quiche, mert nem a hagyományos vajas tésztából készül, hanem egy egyszerű kenyértészta az alap. Tehát kell hozzá:

250 gr. liszt

1 csomag szárított élesztő

1 tk. cukor

só

2-3 ek olivaolaj

1 dl langyos víz

Ebből tésztát gyúrunk, majd 30 percre félretesszük kelni.

Addig jöhet a feltét. Ehhez szükség lesz:

 kb. 500 gr. savanyú káposzta

10 db grillkolbász ("Nürnberger"), de szerintem a füstölt kolbász is megteszi ugyanúgy

1 piros kaliforniai paprika kimagozva, csíkokra vágva (nekem nem volt)

2 tojás

150 gr zsíros tejföl

2 ek mustár

só, bors

1/2 tk. köménymag (ez sem volt nekem)

A tojásokat, a tejfölt, a mustárt és a füszereket összekeverjük.  A kolbászokat felkarikázzuk.

A megkelt tésztát egy tortaformába nyújtjuk (előtte vajazzuk ki!), erre jön a káposzta, a kolbász karikák és a paprika (ha van). Mindezt leöntjük a szósszal és 180 C-n (légkeveréses, amúgy 200) kb. 40 percig sütjük. Hmmmm....

Amikor valamikor a múlt század végén egy nyarat Dániában töltöttem, nem messze az egyetemtől volt egy jó kis pékség (bár ott minden sarkon vol egy "jó kis pékség...). No, ebben a pékségben minden szerdán "egyet fizet kettőt kap" fahéjas csiga akció volt. Ezért minden szerda délután a fél, ha nem egész egyetem ott kígyózott a pékség előtt friss, puha, meleg fahéjas csigára éhesen. Azóta is itt van az íze, textúrája mindene a számban (gondolom mindenkinek, aki akkor ott volt velem és olvassa ezt a blogot, ugye?). És egyszer csak itt jött Stahl Judit egy "dán fahéjas csiga" recepttel!! Persze megint csak sok időnek kellet eltelnie mire nem csak örültem a receptnek, hanem neki is álltam. És annyira egyszerű az egész, hogy nem is értem, miért vártam eddig vele (Persze tudom, azért, mert Rudi anyukája isteni fahéjas csigát készít és amikor nálunk van, mindig süt is nekünk reggelire, így kár minden további gőzért.) Ez egy rendkívül egyszerű, még csak nem is élesztős tészta, tehát mosogatással együtt meg van 1 óra alatt, ami szintén nem elhanyagolható szempont:

A tésztához:

40 dkg liszt

10 dkg vaj

1 kk sütőpor

1/2 kk. szódabikarbóna

 5 dkg cukor

1, 5 dl tej

A vajat felolvasztjuk majd egy kicsit lehűtjük (ha van időnk persze). Minden hozzávalót összekeverünk és egy kb. 20x30 cm-es téglalappá nyújtjuk.

Most jöhet a töltelék:

10 dkg cukrot és 2 kk. fahéjat összekeverünk.

A tésztát egy kevés olvasztott vajjal megkenjük (jobb félretenni az elején), majd egyenletesen eloszlatjuk rajta a fahéjas cukrot. Ezután a hosszabbik oldalánál kezdve, feltekerjük a tésztát, majd 12 gyenlő részre vágjuk. A csigákat egy sütőpapírral kibélelt tepsibe fektetjük (nagyra nőnek! Én először a muffinsütő formába tettem őket, de ott nem tudtak "kiteljesedni", a tepsi jobb.). A tetejére 4 ek. tejszínből és 2 ek. barna cukorból "szószt" készítünk és meglocsoljuk vele a csigákat. Ezután 220 C-n kb. 20 perc alatt megsütjük. Addig lehet mosogatni és kész is! tegnap ismét "Eltern  Cafe" volt az oviban (erről már tavaly írtam részletesen), oda is ezt vittük és mondhatom, a nemzetköti mezőnyben is megállta a helyét!

Nem tudom mások hogy vannak ezzel, de nekünk Julival nehezünkre esik a gyümölcsevés, főleg így télen. Valahogy nem kívánjuk, pedig tudjuk (na, jó csak én), hogy fontos lenne. (Ennek biztosan van valami kézzelfogható oka is, pl. valamiből túl sok, vagy túl kevés van bennünk, nem tudom...) Ezért kitaláltuk, hogy turmixolni fogunk és úgy fogyasztjuk, mert így "elrejtve" megy mindkettőnknek. Így aztán minden nap turmixolunk. Készítünk ilyen "szőnyeg színű" turmixot:

1 grépfrútból

1 marék fagyasztott málnából

1 natúr joghurtból

1 ek mézből

...de ugyanezt szeretjük fagyasztott áfonyával is, akkor kékes-lila lesz, az is elég impresszív. De szeretjük az almás-zabpelyhes turmixot is, amihez a gépbe dobunk egy almát, 1/2 citrom levét, 1 joghurtot, 1 kk. fahéjat, 1-2 ek. mézet és 2 kanál (vagy több, ha laktatóra szeretnénk) előzőleg megfőzőtt zabpelyhet. Ezek megint Stahl Judit ötletek, de rengeteg variációt lehet magunktól is kitalálni. Jó turmixolást!

(Csak egy szolgálati közlemény azok számára, akik mondtátok, hogy akartatok megjegyzést küldeni, de nem sikerült, mert túl bonyolult. Azt hiszem én allítottam rosszul be valamit, de most korrigáltam. Ha minden igaz, így most egyszerűbb. A "profil megjelölése" cím alatt, lehet névvel vagy név nélkül is üzenni,  a többi már megy magától...) 

ITT A FARSANG...

Észak-Rajna Westfaliában tombol a farsangi szezon! Vagyis még csak az előkészületek, de azok nagyon. Idén március 3-ra esik a karnevál napja, amikor is az iskolák, óvódák zárva lesznek és a munkahelyeken is külön, már előre, felhívták a dolgozók figyelmét, hogy azért ez a nap munkanap, sőt a másnap is az, tehát mindenki ezt szemelőtt tartva szórakozzon csak. Lesznek a városrészenként külön is, de nagy bonni felvonulás is. Ilyenkor a felvonulók édességeket dobálnak a nézelődő tömegbe, ami még a felnőttekből is előcsalogatja a vadászösztönt nemhogy a gyerekekből. Érdemes tehát szatyrokkal felszerelkezve nekivágni. Juli óvónénije azt mondja, gyerekekkel érdemesebb valamelyik kisebb felvonulásra menni, mert kisebb a tömeg, kisebb a zaj és többet is látnak. Tavaly ilyenkor még nem voltunk itt, így csak elmesélések alapján tudunk készülni, de azt már így is látjuk, hogy itt beleadnak apait anyait. Szinte minden üzletben árusítanak ilyen-olyan jelmezt, kiegészítőt, kelléket, de vannak kifejezetten Karneval Shop-ok is, ahol aztán míg a szem ellát, jelmezek, bolondériák a polcokon, akasztókon, mindenütt. Mivel eddig csak Borkának volt konkrét ötlete, hogy ő minek is öltözik (erdei tündér, amihez konkrét öteletei is vannak. Ezeket lerajzolta, nekem "csak" meg kell őket valósítanom) és Juli is habozott a kalóz, ill. cica között,  így tegnap délután felkerekedtünk és megnéztünk egy ilyen üzletet, hogy ihletet merítsünk. Mármint Rudi és én. Mivel aznap és azt ezt követő héten is nagyjából, aki teheti (és akar, de itt a legtöbben akarnak) dogozni, bevásárolni, ügyet intézni is jelmezben járnak az emberek. Hát ez a kép fogadott:

Két szinten, ameddig a szem ellát ruhák, kalapok, tündérszárnyak, koronák... a farsang elengedethetetlen kellékei. Ehhez üvöltő mulatós zene társult, így az első pillanatban egy kissé lebénultunk, majd belevetettük magunkat a forgatagba. Eleinte csak én próbálgattam, de aztán mindegyőnk belejött. Mindig is szerettem volna királynőnek érezni magam öltözni, hát most, még ha pár percre is, de sikerült. Bár a próbafülke szűkösségében, a gyerekekkel a szoknyámon, nem tudtam igazán kiteljesedni, de azért az élmény megvolt.

Nagyon sokat nevettünk, főleg mikor megláttunk Rudit így: 

Aztán a lányok is kedvet kaptak, de róluk csak ez a kettő kutyaorros kép készült, pedig Borkának kifejezetten jól állt egyik-másik kalap (mivel itt a fejtetű relative gyakori, így este egy hajmosással koronáztuk meg a napot)

Nem árulom el, hogy mi mellett is döntöttünk (tehát nem a 150 Euros királynő-ruha mellett), majd úgyis írok magáról a Karneválról is és akkor kiderül, de szerintem nem fogunk kilógni a sorból.