Róka a boltban!!

(csak a libák meg nem tudják...) 

Mostantól kezdve a boltom elérhető ezen a címen is: www.waldorfia.meska.hu Ez kifejezetten a magyarországi vásárlókat célozza meg. A szállítást meg tudom oldani, mivel majdnem mindig akad valaki, aki leginkább Budapestig megy és ott fel tudja adni. Még nem töltöttem át mindent a német oldalról, de folyamatosan bővítem a választékot, így érdemes többször is benézni.

Itt van például mindjárt ez a helyes kis róka:

19 cm hossszú, narancssárga és fehér gyapjúfilcből. Igazán aranyos. A boltban még több képet találhattok róla (is).

Jó böngészést!!!

Úgy tűnik, a szép időre a világnak ezen a táján még mindig várni kell, de most már beletörődtünk(??) a megváltoztathatatlanba és tegnap újból felkerekedtünk. Ezúttal Essen-ben jártunk, rokonlátogatóban. 

Igaziból a várost nem is láttuk, csak amíg az utcákon ide-oda kavarogtunk (pedig ezúttal navigátoros kölcsönautóval voltunk, de azért teljesen ez sem kímélt meg minket az eltévedéstől...Na, ezért kár nekünk a high-tech!), addig kaphattunk róla egy benyomást. Vagyis én, aki tudtam tájra figyelni és nem az utat kellett lesnem. A gyerekeket nem érdekelte... 

Én úgy képzeltem, előzetes földrajzi tanulmányaim alapján, hogy a Ruhr vidék az valami bűn ronda: csupa kémény meg füst meg szén megy uszály. Nos, amit láttam belőle, egyáltalán nem ilyen volt, sőt (bár a belvárosban nem jártunk és az ipari zónában sem)!! Itt is, mint mindehol, vannak ilyen és olyan negyedek: középosztálybeli kedves kis házakkal, elegánsabb nagyobbacska épületekkel, bevándorlós...stb. No és egy akkora park a városon belül, hogy bejárni is lehetetlenség! (www.gruga.de) Na, itt sétáltunk az időnk nagyobbik részében. Ha éppen esett, behúzódtunk valami fedél alá, ha meg éppen hétágra sütött  a nap, akkor napszemüveget tettünk. Igazi, hisztis áprilisi idő van már napok óta. Igaz, a fák és bokrok még nem virágoznak (még egy ok, hogy újból ellátogassunk), de azért így is lenyűgöző volt: játszóterek, állatsimogató (Julikát ezzel meg is vették...), kisvasút, egy Hundertwasser épület...stb., minden ami az ember (gyerekének) kell.

"Itt biztosan a Király lakik!"

JÓGA

Ma jógázni voltam. Egy itteni jóga-fanatik barátnőm jóga-fanatik ismerőse most végezte el a jóga-oktatói képzést és lelkes jelentkezőket várt, akiken gyakorolhat egy kicsit, mielőtt kilép a jóga nagybetűs világába. 4 pénteken mehetünk teljesen ingyen másfél órát egy olyan gyönyörű jóga stúdióba, hogy leesett az állunk. 

Én nem is tudtam, hogy a jóga ilyen kimerítő is lehet! Igaz az én létező és nem létező izmaim ősz óta nem is mozogtak a minimálison túl semmit, így nem is csoda, ha ma jajgattak egy kicsit. Főleg amikor a "kutya", ill. "krokodil" pózokban tekergettük magunkat. Legközelebb már biztosan flottabbul megy. Így is nagyon jól átmozgatott és a lelkemet is kisimította.

Ami nekem nehézséget okozott, az a német (már megint). Amikor elhangzott a "hunyjuk be a szemünket és..." instrukció, na ott jöttek a  bajok! Mert nekem látnom is kell, hogy mit csináljak,a jóga- zsargonban még nem vagyok járatos (leginkább a játszótériben vagyok, ha valamiben egyáltalán...), "a nyújtóztassuk ki a lábujjainkat vagy a külső talpélünkön hintázzunk előre-hátra" csak azután ment, hogy meg is figyeltem őket pontosan. Így volt, hogy ki kellett kukucskáljak és megnézzem, a szomszéd mit csinál. Ekkor aztán a befeléfigyelésnek meg a koncentrációnak lőttek. De hát nem lehet minden. Ahogy Eszterházy Péter is mondja: "Az élet tejföl. De nem fenékig."

OVIS SZÜLETÉSNAP

Én úgy tudtam, hogy ha valakinek születésnapja van az oviban, akkor  a szülőknek kell 28 db. zsemlét + 1 vajat + 1 uborkát VAGY 1 db. tortát, VAGY 28 db. muffint vinni. Mondom, én így tudtam a faliújságra kifüggesztett útmutató alapján, amit -legjobb tudásom alapján- alaposan áttanulmányoztam a múlt héten még, Juli szülinapja előtt. Mivel Julika citromos muffint kívánt (Stahl Judit nyomán), meg is sütöttem mind a 28-at (nem igaz, mert 40 db lett a háromszoros tésztából...). Ma reggel be is vittük, amikor is egy anyuka -nálam nyilván tapasztaltabb ovis- szülinap téren, meg német is- kérdezi, hogy hol vannak a zsemlék?! Mire én értetlenkedve próbáltam elmondani, hogy mi muffinnal készültünk. Aztán együtt átolvastuk a faliújságot és kiderült, hogy csak a VAGY és a VALAMINT szavakon siklott át a tekintetem. Vagyis, a születésnapos visz 28 db.  zsemlét + 1 vajat + 1 uborkát VALAMINT 28 db. muffint VAGY egy tortát. Úgyhogy korán reggel volt még egy köröm a boltba. Még szerencse, hogy nem fordítva készültem: zsemlével igen, de 28 db. muffinnal nem. Azt nehezebb lett volna előrántanom reggel 8.15-8.30 között...

SZÜLETÉSNAPOT ÜLTÜNK

Méghozzá a negyediket!!

.

Juli kívánságára ezúttal ló-torta készült, "olyan,  mint Pippié". Egy sima piskótából vágtam ki, a fehér színét egy citromos-mascarpone krém adta. A díszítést már átengedtem a lányoknak, ők tették igazán "Pippi-sé" csokipöttyökkel és - reszelékkel. Ebben ők az igazi szakemberek. Igazán hasonlatos lett az igazi Lóhoz. (És mellesleg finom is, na).

Juli lelkesedése az állatokért mit sem csökkent az utóbbi időben, így kézen fekvő volt, hogy egy állatkertben töltsük el a napot. Ezúttal a wupperthal-ira esett a választásunk, ott még nem jártunk azelőtt. Ami pluszt tudott a város nyújtani, az Észak-Rajna Westfália egyik fő látványossága: a "fejet tetejére állított" metro, ami  a Wupper folyó felett haladva szeli át a várost:

1901-ben találták ki és építették meg, hogy az egyre növekvő  utasforgalmat némileg eloszlassák. Csakhogy az utcák már akkor is zsúfoltak voltak, villamos sínt nem lehetett lefektetni, így hát gondoltak egy merészet és fellógatták! És azóta is ott lóg! Mi azt gondoltuk, hogy ez is a tartomány egyik turistalátványossága csupán (benne van az első három helyezetben, a Kölni Dóm és az állatkertek után), de ottjártunkkor kiderült, hogy nem, ez tényleg a helyi tömegközlekedés egyik alappillére mind a mai napig. Mivel az állatkert pont az egyik végállomásnál fekszik, vettünk egy állatkert-függővasút kombi jegyet, így jól ki tudtuk élvezni. Mivel pontosan a folyó felett halad, a gyerekek árgus szemekkel figyelték, hogy mi minden van bedobálva a vízbe: fél pár cipő, bicikli, labda...stb. Vicces ahogy a kanyarokban kileng, ill. a megállókban billeg ide-oda. Igazán nagyon érdekes.

Az állatkertről (most is mint rendesen) készítettünk ugyan elefántos, jegesmedvés, fókás...stb. képeket, mégis inkább Borka egyik állatos rajzát teszem ide illusztrációnak. Mosómedvék, földön, vizen levegőben. Nem mondom, ha az Anori névre hallgató jegesmedve bocs 2x2 másodpercnél tovább mutatta volna meg magát és sikerült volna lencsevégre kapnunk, akkor esetleg őt mutatnám meg, de azért  mosómedvék sem kutyák... (és ez az egy biztos).

EREDMÉNYT HÍRDETEK

A legutóbbi bejegyzésben meghirdetett "vajon mi látható a képen?" c. pályázatunk helyes megfejtése: egy vaddisznó háta.

Igen, igen, alighogy felmásztunk a magaslesre, a lábunk alatt 3 anya (vagy apa?) disznó és számtalan kismalac matatására lettünk figyelmesek. Biztosan ők is észrevettek minket, bár próbáltunk a legnagyobb csendben maradni, de nem zavartatták magukat. Mi azért addig maradtunk a biztonságos 3 méteres magasságban, míg békésen odébb nem álltak. Fő a biztonság...

A szerencse ezúttal kedves esseni olvasónknak kedvezett, akinek nyereményét személyesen adjuk majd át :))

NA NEM...

... felvágásként mondom, de a múlt héten annyira lefoglalt a megrendelések teljesítése, hogy semmire sem jutott időm, nemhogy a bloggolásra! Pedig volt esemény, nem is kevés! Ha időrendben szeretnék haladni, márpedig miért ne, akkor mindenképpen ezzel kell kezdenem:

Bizony!!!! Borkát felvették a waldorf iskolába!!! Emellett kaptunk egy hivatalosabb értesítőt is, ezt "csak" neki küldték (nagyon figyelmesen...). Nagyon büszkék vagyunk rá, mert ezt teljesen a saját erejéből érte el és nagyon, nagyon örülünk, mert tudjuk, hogy itt biztosan jó helyen lesz: nem hagyják magára, segítenek neki beilleszkedni és hagyják, hogy megmutassa az erősségeit. Majd június körül lesz egy szülői est, ahol elmondják a  részleteket is.

Egyelőre annyit tudunk, hogy 32-n lesznek az osztályban (egy kislány az oviból is) és  a tanító nénit Frau Schneider-nek hívják. Elsőtől kezdve (sőt! első naptól kezdve) tanulnak majd angolul és oroszul is. Minden w. iskolában két idegen nyelvet tanulnak, egy "nyugatit" és lehetőség szerint egy "keletit" - attól függően, akad-e tanár. Itt az orosz képviseli a "keletet". A nyelvvel nem csak a nyelvet tanulják a gyerekek, hanem betekintést kapnak egy másik kultúrába egy másik világba is, ami az ő esetükben, az ő világuktól és mindattól amiben felnőnek, egy majdhogynem teljesen idegen élet. Van is cserekapcsolatuk egy szentpétervári iskolával, ahová a felső tagozatosok rendszeresen ellátogatnak. Mi mindezt jónak találjuk. Borkának és talán majd Julinak is, az orosz mint harmadik idegen nyelv, egyáltalán nem válik majd hátrányukká. És ráadásul még segíteni is tudjuk őket benne.Volt is már ezzel kapcsolatban egy szülői est, ahol kis játékokon keresztül próbálták a teljesen laikus szülőket egy icipicit bevezetni az orosz világába. Hát, ott én voltam a Jani!!! Gond nélkül ment a "Kak tibjá závút?" és a többi.  Olyan büszke voltam magamra!!

Aztán pénteken elbúcsúztattuk Frau Sand-ot, az óvónénit. A húsvéti szünet után már nem jön, mert visszamegy tanulni. Igaziból rajztanár szeretne lenni, el is kezdte valamikor régen már a megfelelő képzést, csak megszakította az óvónőség kedvéért. De ha most nem fejezi be, akkor minden eddigi tanulmánya is elveszik. Úgyhogy megy. Szomorú mindenki, gyerekek és szülők egyaránt. Nekünk már régebben megmondta, de arra kért mindenkit, hogy ne szóljunk a gyerekeknek, mert majd ő szeretné a búcsúztató előtt pár nappal bejelenteni. Aznap Borka nem volt oviban, Julinak meg teljességgel elkerülte a figyelmét, így aztán mégiscsak én mondtam el nekik. Borkát annyira nem viselete meg, Julika szomorkodott egy darabot. 

Maga a búcsúztató nagyon szép volt, ahogy minden nagyon szép ebben az oviban. A gyerekek körben ültek, a szülők mögöttük. Gyertyagyújtás, éneklés. Aztán a "maradó" óvónéni beszélt a  gyerekekhez: "közületek is a nagyok elmennek iskolába, és mivel a Frau Sand is "nagy", ő is úgy döntött, iskolába fog járni....stb." Ezzel teljesen érthetővé és kézzelfoghatóvá tette a gyerek számára a helyzetet. És aki iskolába megy, kap egy "Schultüte"-t (ez egy német szokás: az isk. első napján -ami itt egy óriási családi esemény- a gyerekek kapnak a szüleiktől egy óriási papirtölcsért, teljesen megpakolva édességgel, apró ajándékokkal - Borka csak emiatt volt hajlandó elfogadni, hogy itt fog iskolába járni). Aztán  a gyerekek egyesével átadtak neki egy-egy rózsaszinű rózsát és a szülői kör képviselője pedig egy bőr laptop táskát (régi álma vált ezzel valóra). Aztán ő is búcsúzott a gyerekektől és átnyújtotta  nekik az általa készitett kis ajándékait: sok-sok kis filc egeret. Mivel ettől a ponttól a gyerekek már csak az egerekkel foglalkoztak, így innen már rövidre is zárták az ünnepséget: egy újabb ének és kész. Nagyon szép volt! Remek lehetőség mindenki, de főleg a gyerekek számára,  hogy lezárják és helyretegyék ezt a történetet... Csak azért számoltam be ilyen részletességgel, mert otthon is elment az óvónéni. A gyerekeknek azt mondták beteg...

 És mivel az idő egészen jól alakul, no nem meleg, de napos és száraz is, kirándulni mentünk. Itt körbevesznek minket a szebbnél szebb hegyek, és a szebbnél szebb hegyeket behálózzák a szebbnél szebb turistaútvonalak. És érdekes, hogy míg Julika meglehetősen lustának mondható ha a játszótérre kell kisétálnia vagy  a buszmegállóba (amikor is nem történik semmi izgalom), addig az erdőt járva észre sem veszi, hogy a saját lábán halad. Vagy fut. Vagy felmászik. Vagy lemászik. Mindig talál valami érdekeset, ami előrébb viszi: egy egér, egy gomba, egy kis mohás "púp" vagy egy jó kis bot. Így volt ez most is. aztán rábukkantunk egy magaslesre, amire felmászva ezt pillantottuk meg:

Na, mit is? Az első helyesen tippelő értékes tárgynyereményben részesül... és ez nem vicc!