Címkék

2014. 09. 15.

SZABÁLYOS?

Borkának előbb-utóbb fogszabályzóra lesz szüksége. Ezt már mondta nyáron a fogorvos is és most megerősített a fogszabályzós doktornéni is. Nem azért, mert ferdék vagy rondák a fogai, hanem azért, mert azon túl, hogy a felső fogsora kicsit előreugrik (nekem fel sem tűnt, amíg nem mondták),  fent túl nagyok a rések a fogai között és alul viszont túl kicsik és ez csak romlani fog az idővel, ha a rágó fogait is lecseréli.
Az egyik problémám "anyai" természetű: hogyan vesszük rá Borkát, hogy két évig fém "izék" közé szorítsa a fogait ennek minden hosszútávú előnyével és minden rövidtávú hátrányával együtt. Aki ismeri, tudja miről beszélek (mármint Borkát de valószínűleg a fogszabályzót is):  bár az évekkel sokat javult, még mindig nem mondanám egy egyszerű esetnek. Ami az átlagembernek még "belefér" neki már sok lehet. Persze, azért egy amolyan ráragasztós fogszabályzó még az átlagot is megviselheti... Gondolom...
A másik probléma, anyagi természetű: a fogszabályzás, itteni árakon (nem ismerek mást persze) egy kisebb autó árába kerül. A biztosító (az amelyiknél az ember amúgy van) csak abban az esetben állja a költségeket, ha a probléma egészségkárosító hatással jár (pl. nem tud rágni). Nálunk ez ugye fel sem merül. Tehát, egy külön biztosítást kell kötni, amit legalább egy évig már a kezelés megkezdése előtt fizetni kell (ajánlatból, kínálatból van 100 féle, csak győzzön az ember eligazodni). Viszont a biztosító csak akkor köti meg a biztosítást, amíg a fogszabályzás kérdése amolyan teoretikus, tehát, ha a szülő úgy gondolja, hogy "lehet, hogy egyszer majd kelleni fog", de szakvéleményt még nem kapott róla, mert nyilván "döglött lóra ők sem fogadnak".  Viszont ez csak úgy lehetséges, ha az ember "fű alatt" elmegy a magyar fogorvoshoz, aki pontosan tudja és érti, hogy miféle csapdába eshet a magyar szülő, tehát megnézi a gyereket anélkül, hogy ennek bármiféle nyoma lenne. Nem tudom, hogy csak a magyaros "virtsaftnak" köszönhető-e, hogy így elébe lehet menni a problémának, szerencsére nem is kell megtudnom, de annak örülök, hogy mindezt nem egy vonalas némettel kell elrendeznem, aki lehet, hogy nem is értené, hogy mi a problémám azzal, hogy egy kisebb vagyont költsek valamire, aminek ráadásul az értelmét egyelőre csak én látom, az érintett viszont egyáltalán nem...   

2014. 09. 04.

JAJ DE...

... szeretnék egyszer egy olyan szülőértekezleten részvenni, ahol minden szót értek elejétől végéig!! Nem csak úgy, mint egy "puzzlit", hogy értek szavakat, információ foszlányokat, amikből aztán megpróbálom összerakni, hogy miről is lehet szó. Aztán ha szerencsém van, nem tévedek, ha nincs... hát, akkor teljesen félre tud csúszni a történet. 
Borkáéknak volt szülői a minap és mivel ebben az évben földművelés órájuk is van, bejött a tanárnő, hogy elmondja a legfontosabb tudnivalókat. Addig még értettem nagyjából, hogy vetésforgó rendszerben ültetnek a krumplit és gabonát és egy földdarab ugaron marad, de amikor elhangzott a "kumisz" szó, az én gondolataim is elkalandoztak. Először csak azon, hogy "jé, milyen érdekes, hogy a németben is előfordul ez a szó, csakúgy mint a magyarban", aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy ennek az erjesztett lótejből készült italnak, amit elsősorban a mongolok isznak, vajon mi köze lehet a krumplihoz, vagy akár a gabonafélékhez, vagy esetleg a német mindennapokhoz... És mire megvilágosodtam,  hogy ez nem a "kumisz" hanem "kuh-mist" vagyis tehéntrágya, addigra a tanárnő már be is fejezte a mondandóját és elment.... Ezen a ponton majdnem felnevettem! Meg azon is elgondolkodtam, hogy a többi jelenlévő szülőnek fogalma sincs, hogy én min megyek keresztül akár egy szülői alkalmával is...
Úgyhogy azon túl, hogy idén a szülői feladataink közé a süteménysütés, bazárra készülés és szombati takarító-renováló akciók mellett már a fölművelést is be kell iktassuk, nem sok jött át nekem (nyilván a gyerekek nem tudnak ennyi feladatot egyedül ellátni a talaj kialakításától, az ültetésen át a betakarításig - kell a felnőtt segítség). Készül majd egy újabb lista (a többi mellé) és fel lehet  kell iratkozni, hogy ki melyik délelőtt ér rá krumplit szedni, például. De lehet hogy, úgyis ez a lényeg... A többit értse a gyerek...

2014. 08. 29.

VAN NEKÜNK EGY SZÍVÜGYÜNK....

Egyszer régen, még egy másik életben, csináltunk egy óvodát. Maroknyi, lelkes szülő, sok munkával, sok energiával, dacolva a "minek?-ekkel, a "az ugyanmár"-okkal, " "az úgysem"-ekkel létrehoztunk a semmiből valamit, ami azóta is él, létezik, teljes telítettséggel üzemel, sőt bővül : a Tettye Völgye Waldorf Óvodát Pécsett. Ezzel a mi "waldorfos" sorsunk el is dőlt. Legtöbbünket azóta is igazol az élet, hogy a waldorf pedagógia nem valamiféle elavult, életidegen, ne adj Isten szektás dolog, hanem a rendszerbe bekerült és onnan kikerülő gyerekek, majd 18 éves emberpalánták igenis erős, önálló gondolkodásra képes, kiegyensúlyozott, a szépre fogékony emberek. Borka is ebbe az oviba járt két évig és máig hiszem, hogy a belső erejét, a tartását, szépérzékét innen (is) hozza. Aztán ahogy teltek az évek és látta ez a maroknyi csapat, hogy nem akarnak más iskolát sem a lassan cseperedő gyerekeik számára, ismét összefogtak, hogy a nagycsoport után is lehessen hol folytatni ezt az utat. Pedig a "minek?"- ek és a "hogyanok?" és az "ugyanmárok" és a negatív felhangok csak egyre erősödtek ahogy Magyarország csúszott bele abba a morális válságba miben sajnos még most is van. De őket nem érdekelte, mentek csak előre. Egy állami iskolába kaptak eleinte 1, majd 2, majd 3, majd 4, aztán pedig már 5 tantermet, ahová belépve elállt az ember szava: minta egy másik, egy melegebb, egy pihe-puhább világba érkezne. Közben pedig folyt és folyik minden nap minden percében a megfeszített szervezői munka: a gyerekek/családok toborzása, a tanítok keresése, a  népszerűsítő programok szervezése és emellett az az irdatlan szervezői munka,  amivel az új iskolaépület felújítása jár. Mert kiderült, több osztálytermet már nem foglalhatnak el ebben a bizonyos állami iskolában. Ősztől menni kell. Szerencsre a város most is, mint annak idején az óvodánál, rendelkezésükre bocsájtott egy régesrégi, erdőszéli, már hosszú ideje lakatlan iskolaépületet, amit szeptemberig "csupán" fel kellett újítani. És ezen a "csupán"-on múlt az iskola további sorsa, ami ezennel eldőlt! Egész nyáron dolgoztak, szerveztek, támogatókat kerestek, falat kapartak, csempét vertek, villanyt vezettek,  parkettát csiszoltak, aztán falat festettek, takarítottak, berendezkedtek, engedélyekért rohangáltak és..... ELKÉSZÜLTEK!!! Hétfőn, azaz szeptember 1-én elindulhat a tanítás a pécsi Istenkúti Waldorf Iskolában, amivel ez a már nem is olyan kicsi maroknyi szülő és gyerek beírta magát a város történetébe! Le a kalappal mindenki előtt,  aki ebből az emberfeletti munkából kivette a részét! Nagyon büszkék vagyunk rájuk!!

www.waldorfpecs.hu

2014. 08. 25.

ELKEZDŐDÖTT...

Aki követi ezt a blogot, talán tudja, hogy nálunk RENGETEGET kell sütni, hol az iskolába, hol az óvodába.  Most is, még csak 3 napja tart az iskola, de már megsütöttem az első, ipari mennyiségű muffint:


Mivel előre ünnepelni szupernagy balszerencsét jelent errefelé, így a héten kerül sor az összes nyári gyerek születésnapjára az iskolában. Borka kezdte ma a sort... 
Muszáj jól bevált receptekhez folyamodni, kísérletezésnek ekkora mennyiségeknél már nincs helye. Rutinosan én is egy könnyű alapreceptet szoroztam fel háromszorosára még tavaly, amikor is beszereztem két újabb muffinsütőt is. Így, bár a 36 süti kissé ijesztően hangzik ugyan, de tényleg egészen hamar megvan, ha az embernek van mihez nyúlnia. Íme a háromszoros recept, hátha másnak is kell az iskolába vagy az oviba:

450 gr liszt
450 gr. vaj
450 gr. cukor
6 tojás
9 ek joghurt
1,5 tk szódabikarbóna
5 kk. sütőpor

 170 C, 25 perc

Mi még csokidarabokat tettünk bele, ill. a tetejére cukormáz került (sok porcukorból + igen kevés meleg citromléből turmix segítségével).
Jó vajas, egy igazi bomba a kalóriákat tekintve, de mivel mindenkinek csak egy jut (egy 36s osztályban legalábbis), szerintem elmegy...

2014. 08. 21.

AKKOR KÉPEKBEN...







Hát eddig megvolnánk...

2014. 08. 20.

ISKOLÁRA VÁRVA

Holnap iskolába megy a gyerek. Mármint a kisebbik és elsőbe. Nem tudom, melyikőnk izgatottabb. De igen, Ő. Én csak nem győzök csodálkozni azon, hogy hová lett az idő?! Merthogy még csak most született. De tényleg. Erre most meg beiskolázzuk. Az óvoda egy szemvillanás alatt elrepült. Borkánál azért nem. Igaz, ő egy évvel tovább is járt, meg "életet" is váltott közben. Juli kezdettől fogva élvezhette a "tutit", egy lendülettel átsöpört mind a három éven. És tessék, itt az eredménye: holnap átsétál a virágkapun, be egy új életbe. A táska bepakolva, az ajtóba készítve, a (fellépő)ruha kikészítve, a "schultüte" betöltve, még csak az uzsonnát kell elkészíteni, mert azt ezért mégsem lett volna túl jó ötlet három napot várakoztatni.... Biztosan nem marad a szemem szárazon... Borkánál sem maradt. És biztosan minden rendben lezajlik, mert Borkánál is lezajlott. Bár most kétségem sincs afelől, ha szólítják, megy: fel a lépcsőn, fel a színpadra, át a kapun, kezet fog és leül. Mindezt a teljes alsótagozat és a díszes egybegyültek szeme láttára. Mert amit akar, azt akarja. Ez az egy nem változott az elmúlt 6 év során...

2014. 07. 09.

KÉSZÜLT EZ-AZ...

... az utóbbi időben:

Megrendelésre készültek ezek a malacok és a farkasok. Ujjbábok, amúgy.


A róka koma is.

Kicsi virágtündérek "waldorf módra".


Nagy málnavirág-tündér. Még hiányzik egy kosár málna a kezéből, de majd egyszer talán megkapja.

Pofonegyszerű spirál zokni (angol)

Két cicapárna, két cicalánynak :)

Juli "schultüte"-je. De ez titok!!!