Ha igaz a mondás, miszerint, "az vagy, amit megeszel", már értem, hogy a japánok miért olyan légiesek és én mondjuk, miért nem (jó, nem az 500 kilós szumóversenyzőkre gondolok). A múlt héten ugyanis "munkaebédet" tartottunk a japán tanítványommal, vagyis ebéd közben angoloztunk. Ő hozta a miso levest, a szusit és én császármorzsát készítettem desszertként, ill. hozzá bodzaszörpöt hörpintgettünk, mindezt kint a teraszaron, lágy napsütésben. Hát mit mondjak? A főtt retekkel és spenóttal megbolondított miso szósszal kevert (ez egy hagyományos japán szósz, amit alapvetően fermentált szójából készítenek és a legtöbb japán ételhez, mint ízesítőt adnak) halalapléből készült leves (amit ők, hétvégente, ráérősen, rizzsel kipótolva reggeli gyanánt fogyasztanak amúgy) és a füstölt lazaccal, avokádóval, répával és tojássárgájával töltött szusiban kevesebb kalória volt összességében mint az én császármorzsámban! Most már értem, hogy miért olyan finoman, elegáns minden mozdulatuk és voltaképpen minden amihez nyúlnak legyen az papír, fa vagy selyem: mert ők maguk ilyenek! Nem húzza őket a sok vaj meg liszt meg cukor és nem pörgeti őket a sok koffein mint minket itt, a világ ezen csücskében. Tovább is élnek...
És, hogy milyen élményekkel szolgált maga az ebéd, az ételek varázsán túl? Hát, kicsit olyan volt mint a "Róka és a gólya" meséje: míg ő életében először evett igazi leveses tányérból és kanállal, nem pedig amolyan japán módra: nagyobb csészéből, a szilárd részeket pálcikával kihorgászva, a levet pedig a végén felhörpintve, addig én, a magam amatőr, módján próbáltam a pálcikával boldogulni :)
És mint utólag elárulta, életében először evett kint a teraszon!! Olyannyira, hogy mikor ezt elmesélte az otthoni barátnőinek, mindenkit evett a penész és további fényképeket kértek tőle, hogy el tudják képzelni azt a földrehullott mennyországot, amiben ezen a közönséges keddi napon része lehetett:! Mikor ezen pedig én nem győztem csodálkozni, elárult az okát: Japánban annyian vannak, hogy mindenkire csak a legszükségesebb négyzetméter szám jut. Terasznak már nincs helye. Kicsi erkélyek vannak, de oda nem fér ki senki, így mindenki marad a négy fal között. Pedig ott sem nagyobb a hely...