TARKABARKA

Ki látja a magyar zászlót?

Ismét eljött a bonni kisebbségek bemutatkozó napja. Már meséltem róla tavaly is   ( és ha most tudnék egy direkt linket kapcsolni az akkori beírásomhoz, megtenném, de sajnos nem tudok, vagy az archívumban érdemes kutakodni vagy az emlékezetében annak, aki már akkor is olvasta.) Most a főtérre és környékére tették, mert nálunk itt  a Parkban valami más program volt. Így egy kicsit szűkösebb ugyan, de ugyanolyan színes volt a program mint azelőtt. Itt, Németországban szeretik az egyesületi formát. Mindenre szerveződik egy, így mi sem természetesebb, hogy az itt élő népek is egyesületbe tömörülnek. Ez a mai is egy jó alkalom volt a számukra, hogy bemutassák magukat, ill. adományt gyűjtsenek a működésükhöz. Persze ez nekünk (mármint a család nőtagjai számára) jó ürügy volt, hogy aprópénzért válasszunk magunknak vásárfiát, és mindezt ráadásul egy-egy magasztos cél érdekében (ha!). Így aztán gazdagodtunk egy-két afrikai karkötővel, zsírkőből faragott szivecskékkel és az ujjunk hegyén egyensúlyozó szitakötővel, amik megvásárlásával támogattunk egy ivóvíz projektet Beninben (én már tudom, hol van!) és egy vietnámi segélyszervezetet. Persze idén is leginkább hasukon keresztül fogták meg a nézelődőket, mert minden standra kivétel nélkül jutottak finom falatok is a világ minden részéről. Csak úgy terjengenek az illatok (és ezúttal nem úgy mint nálunk a lépcsőházban esténként), harsog a zene, rabul ejtenek a színek, a hangulatok. Hihetetlenül izgalmas! Érdekes, hogy európai stand nem nagyon akadt, talán csak lengyel, orosz és román és spanyol, annál több dél amerikai, ázsiai, ill. afrikai, talán mert ők minden tekintetben egzotikusnak számítanak a világ eme csücskében.

Indiai henna festés

Girlandok Mexikóból

Üzbég nemez mamuszok

És aki elsőként megmondja, hogy mi is fő a kondérban, ajándékban részesül!!! Ne hagyjátok ki!!