Igen! Beváltotta a hozzá fűzött reményeket és ezzel az utazási kultúránk klasszisokkal javult!! Mármint a "navy". 4 nap elég volt hozzá, hogy megszeressük. És mivel megszerettük, nevet is adtunk neki: Tomi (mi szeretjük "nevén" nevezni a tárgyainkat, így van pl. Balázs névre hallgató cipősszekrényünk is...). Tomival egyszerű az élet: megmondjuk neki, hová szeretnénk és ő odavisz. Szól ha dugó fenyeget (márpedig) és szól ha traffipax leselkedik ránk (márpedig). Egyedül a magyar nyelvvel áll még hadilábon, de majd belejön ebbe is. Ugyanis az alapnyelve a magyar (mint nekünk is), tehát minden kiírás magyarul van (mint nálunk egyébként). De a beszélt nyelvek között a magyar nem szerepelt opcióként, így ott a németet választottuk (ezzel is gyakorolunk). Erre mi történt? Keverve beszéli a két nyelvet, tehát ilyeneket mondd, rettenetes német akcentussal: "Dreihundert méter után forduljon balra Amszterdam filé". Persze az "er"-rek nem pörögnek, hanem raccsolnak... Vagy: "ÁÁÁÁ! Körforgalomban térjen jobbra". Elég vicces. Főleg miután megértettük, hogy mit is mondd. Ezen még dolgozni kell, vagy Tomival átvenni a számokat meg a kiejtést, de amúgy nincs panasz. Mi 12 éve nem utaztunk úgy, hogy ne futottunk volna extra köröket. Ez a mostani, hollandiai kirándulásunk ugyan nélkülözte azt a korábbi gyomortájéki izgalmat (esetenként szorítást), amit az előző útjaink mindegyikével vele járt, de én azt mondom, egyáltalán nem baj. Nekem nem hiányzott. Nyugodtan kötögethettem háztól, házig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése