HÚSVÉT

A Pécset nagy hirtelenjében meglepő háromnapos havazás és az ezzel járó 3o-4o cm friss hó némileg megnehezítette az ünnepi hangolódást. Meg szerencse, hogy karácsonyról itt maradtak az angyalok és a Három királyok... Ők inkább illettek a hangulathoz... Aztán, ahogy jött, úgy ment is a tél, már lehetett aranyeső ágat vágni, sőt a kertet sok helyen elborító ibolyák is előbukkantak. Mar évek óta nem láttam ibolyát. Valahogy mindig kerültük egymást... Azóta az eső zuhog, de nem baj. A húsvét így is szép. Együtt vagyunk békében, szeretetben azokkal, akiket a legjobban szeretünk és akik a legjobban hiányoznak ott, a "másik életünkben".

AJÁNDÉKBA...

...készültek...

...ez a kismadaras a mobil egy nemrég született kis barátunknak és...

... a kis unokaöcsénk 3. születésnapjára ez a mágneses horgászjáték (nem olvassa a blogot, így nem árulok el meglepetést)

ÚJRA BAZÁR

Igaziból az idei ovis jótékonysági bazár már nem hozott lázba. Inkább a feladatot láttam benne, mint a mulatságot. Hogy többet kell készüljek rá mint a karácsonyra, míg megvarrogatok jópár eladható ezt-azt, míg megsütök háromféle ételt a büfének (egy édeset, egy sósat és egy pizzát ráadásnak), míg beszerzek egy lila, egy rózsaszín és egy fehér cserepes virágot dekorációnak, míg segítek az előpakolásnál ill., a végén az elpakolásnál és míg 4 órán keresztül árusítok a standunknál. És mivel tavaly is már minden ugyanolyan volt mint a azelőtt (és gondolom azelőtt és azelőtt és azelőtt) már nem volt bennem egy cseppnyi izgalom sem, sem a közösségi érzést illetőleg, sem az esetleges szerzés öröme miatt (azt meghagytam a gyerekeknek), hogy a magasztos eszmékről már ne is beszéljek. 

És igen, minden ugyanolyan volt, de mégsem. Igen, a standok, a portékák legtöbbje, a kísérő programok (bábszínház és nemezelés a gyerekeknek)... mind ugyanaz volt, kivéve egy frissítő újdonságot: a bazár négy órája alatt az egyik zenész apuka (szerintem a zenész szülők gyerekei egyértelmű előnyt élveznek a felvételin, mert minden programon élő zene szól, ami nagyon szép) kelet-európai (?) klezmer zenét játszott, ami a maga "sírvavígadós" hangulatával nagyon klassz kávéházi atmoszférát varázsolt az óvoda századfordulós (nem ami most volt, hanem az előző) falai közé. A végére már táncolni támadt volna kedve az embernek. Nagyon nagy sikere volt, minden szám után már tapsolt a közönség, a vásárlók, a bámészkodók, a kávézók egyaránt. Rudi szerint jövőre hagyni is kellene a vásári részt és csak egy jótékonysági kávéházat kellene meghirdetni...

És amit még nagyon szeretek a "waldorfban", hogy mindennek (programnak, napnak évszaknak, tanévnek...) van egy szép kezdete és szép lekerekítése a végén. Így a bazárnak is, ami pedig nyitott bárki előtt:  déli 12 órakor egy kis megnyitó beszéddel és közös énekléssel kezdődött és pontban 16.00 órakor ugyanígy (nem, akkor záróbeszéd volt) ért véget. A kottákat előre kiosztották és ami nagyon tetszett, hogy gyerekek, szülők, nagyszülők és az utcáról betért idegenek is együtt énekeltek, de nem csak amolyan ímmel-ámmal, hanem szépen, teli torokból mintegy alkalmi kórusként. Szép. Mert mernek. Mert nem szégyenlősek, hogy "jaj én nem, mert nincs hangom" - nem ez volt a fontos, hanem, hogy együtt. És emiatt aztán béke is költözött a szívembe, és nem bántam már azt a sok munkát ami mögöttem volt, mert egyértelműen úgy éreztem: megérte.

Kivételesen Juli perspektívájából (1 méter) mutatok képeket :

nemezelt kacsák

A "Kinderbasar"-ban fillérekért kelnek el "nélkülözhetetlen" kincsek

És süti is volt (már hogyne lett volna:))

A legnépszerűbb munkacsoport mindig a nemezelő, nem csoda ha náluk a legszélesebb a kínálat: van ott minden a törpéktől, az angyalokon keresztül az állatokig.

Hull a hó, Hull a hó...

... de már semmiképpen nem mesebeli álom így március közepén. A  múlt heti fagyizós langymeleg után, ez a a ma reggelre lehullott 20-25 cm friss hó a -10 fokban már igazán senkinek sem hiányzott (gondolom a nárciszok lába is igencsak fázott az éjjel...). Nem mondom nagyon szép így a napsütésben, de azért mégis...

Botanikus kert tegnap délután:

FŐZŐCSKE, DE OKOSAN

Hogy kihasználjam a lemondott németórák utáni- és a tavasz beálltáig az űrt, főzőtanfolyamra járok. Vagyis az jár hozzám. Online. Minden hétfőn, távoktatás keretében kapok egy csomagot, amiben két hónapon keresztül a "teljes értékű" táplálkozás alapjaival, annak alapelemeivel ismerkedek, vagyis azzal, hogy mit együnk és azt hogyan készítsük el ahhoz, hogy a szervezetünkkel mindeközben a legjobbat tegyük. No nem kell semmi tudományosra gondolni, inkább olyan háziasszonyoknak készült ez a program, akik ilyen-olyan okok miatt egészséges vonalra szeretnék terelni a maguk és családjuk élelmezését. 

A téma kb. azóta izgat, hogy Borka megszületett. Hiába, gyerekkel és -anélkül az ember két külön szemüvegen át nézi a világot. Előtte még kevéssé volt fontos, hogy mit ettünk és az miből volt, "csak finom legyen". Aztán ott van egy kisgyerek, akinek a szervezetét az ember már nem akarja mindenféle hülyeséggel traktálni, hanem olyasmikkel, amiből a legtöbb hasznot húzhatja az a kis test. Azért nem voltam soha szélsőséges (most se vagyok), de mindig is próbáltam figyelni rá, hogy mi kerül az asztalra. Aztán mikor kiderült hogy nekem sem árt a vércukromra odafigyelni, valami elindult bennem és azóta is tart (talán ez egy jel volt? ki tudja?). Meg hát az sem titok, hogy szívesen főzök és persze rá is érek. Aztán rábukkantam erre a programra és nagyon örülök, hogy belevágtam. Szép, jól felépített, hasznos, használható. Nem dogmatikus, csak tippeket és ötletek ad, hogy merre menjen az ember. Nem szentírás , amit leír, csak útmutató. Minden héten kapok egy adott témát tárgyaló nagyon divatos "e-book"-t, recept- ötleteket reggelire, ebédre, vacsorára, desszertnek és nassolni valónak, valamint egy video anyagot, amiben a "tanárunk" elkészíti az eheti receptek egyikét, miközben tippeket, ötleteket ad az alapanyagokra és technikákra vonatkozólag. Meg persze folyamatos linkek ide-oda, könyv és filmajánlók mind az egészséges táplálkozás témájában. Ha kérdése van az embernek, van egy fórum, ahol felteheti. Ezek főleg az alapanyagokra vonatkoznak a nem amerikai résztvevők részéről, hogy mit, hol lehet beszerezni, itt azt hogy hívják, esetleg mivel helyettesíthető.

Már három fejezeten vagyunk túl és már olyan ismeretekre tettem szert, amivel az én kis konyhámból a világ igen nagyon tágult: most már tudom, hogy mi az a miso (egy japán fűszerkeverék) vagy a tamari (fermentált szója szósz...stb.). Minden hét végén 2-3 receptet próbálok ki. Persze mivel ez egy amerikai kezdeményezés (így az általános mértékegység a "csésze" és külön leírják, hogy hogyan formáljuk a fasírozotthoz kis pogácsákat, ahhoz milyen mérőedény és milyen spatula  a legideálisabb :)), így van hogy a mi izlésünknek megfelelően át kell szabjam pl. a fűszerezést vagy a "külcsínt" úgy, hogy az én gyerekeim számára is eladható legyen. Rudi meg szerencsére nem az a "hús-krumpli típus", így minden újdonságra vevő. Eddig talán egy étel volt, ami egyikőnknek sem ízlett (egy csicseriborsó fasírt), de azt hiszem az ott csúszott el, hogy túlságosan szabad kezet adtam magamnak a recept értelmezésében. Sebaj! Így tanul az ember és pont ez a cél. Nagyon élvezem! A főzőcskét is, de az ismeretek szerzését is.
És akkor végezetül mutatok valamit, amit most ismertem meg, kipróbáltam és nálunk bevált:

ROPOGÓS CSICSERIBORSÓ

*1 1/2 főtt csicseriborsó ( vagy 2 üveg pl. a DM-ből. A  szárazat jobb éjszakára beáztatni és csak úgy főzni meg másnap, 20 perc alatt puhára))

*2 tk olaj (a recept kókuszzsírt ír, de lehet oliva is)

fűszerek: 1 tk. chilli, 1 tk. fokhagyma por, 1/2  só (én fokhagymát, sót és borsot használtam, mert ez volt itthon) 

1. Ha csicseriborsónk még nedves, konyharuhán gurítsuk át a szemeket. A zsiradékot alacsony hőmérsékleten egy serpenyőben olvasszuk fel, forgassuk meg benne a borsókat, majd fűszerezzük.

2. Sütőpapírral bélelt tepsin, egy rétegben terítsük szét, majd 190 C-n kb. 45-60 percig pirítsuk, kb. 10-12 percenként átforgatva. Akkor jó, ha már nincs bennük nedvesség, összeszáradtak és ropogósak.

A csicseriborsó remek fehérjeforrás (többek között). TV elé és/vagy salátába.

Ti mit főztök mostanában?

BÜSZKÉN

Szülői büszkeségünket mostanában két dolog dagasztja:

Borka tanitójával megvolt a félévi elbeszélgetés. Már sejtettem korábban is, hogy jókat fog róla mondani, mert azt én is látom,  hogy szépek a munkái és nagyon odafigyel, és összességében nagyon jól érzi magát az iskolában, de azt is megtudtam - és ez nekem még fontosabb talán-, hogy olyan szilárdan áll a talajon, olyan nyugalmat és erőt áraszt, hogy akarva, akaratlanul minden lányt maga köré vonz. Pedig ő nem táncol úgy ahogy más fütyül, ő nem csapódik ide-oda,  nem játsza meg magát, csak azért, hogy népszerű legyen. Egyszerűen ilyen. Saját értékrendszere van, amitől nem tágit. Erős gyökerei vannak. Remélem a szárnyai is magasba repítik....

Mindamellett pedig ma mesélte Juli óvónénije ugyanezeket. Juliról, nem Borkáról. Én valahogy azt gondoltam, hogy neki nincsenek barátai az oviban, mert soha nem hívják szülinapra (sajnos az a a rendszer, hogy a meghívókat mindenki számára jól láthatóan a folyóson lévő üzenő csipeszekre teszik ki.) Ha kérdezzük, hogy ki a barátod, mindig azt mondja, hogy a Borka és a Frau Kunz (óvonéni). Ellenben ma tudtam meg, hogy sokat játszik és nagyon is szeretik a gyerekek (ehhez persze kellett a nyelvtudás is). És róla is azt mondták,  hogy "kétlábbal áll a földön", stabilan, "begyökerezve", strammul. Azt hiszem, ezek fontosabb dolgok, mint hogy jelentkezik-e az óran vagy sem, szerepel -e a betlehemes játékban vagy sem... Szerencsére a pedagógusaink is így gondolják...